9.Egyedül az arénában

 Az éjszaka nem igazán alszom. Csak forgolódom a hálózsákban és sírok. Hideg szél fúj be a barlang bejáratán, amitől feláll a szőr a hátamon. A fejemre húzom a hálózsákot és számolni kezdem a bárányokat. Nem tudom hány óráig forgolódhatok, csak azt tudom, hogy valamilyen szinten már reggel van. Kint sötét van és hóvihar. El kell mennem innen. Túl sokat gondolok itt Ulricára. Átnézem Ulrica holmiját. A jód teljes tartalma megvan, a szárított hús is megvan, hiszen vadásztam és mindig volt mit ennünk. Mindent, amit találok, beleteszem a táskámba és nagy nehezen összehúzom a cipzárt. Ulrica táskájába beleteszem a ruhákat, amiket elhoztam mivel lehet, hogy még szükségem lehet rá. Feldobom a hátamra a táskákat és elindulok a hóesésben. Olyan hideg van, hogy a fogaim néha össze-össze koccannak. Az arcom elé tekerem a sálamat és felfelé baktatok a hegyen. Nem megyek, lefelé mivel ott bárkibe belefuthatok és most inkább magányra vágyom. Ahogy egyre feljebb megyek a levegőm is fogyni kezd. A havasi rétek szintjére érkezem. Itt már jártam. Itt találkoztunk a hivatásosokkal. Megmakacsolom magamat és leülök a rét közepére. A kezemmel elsimítom a havat magam alól, hogy ne ázzon át a nadrágom. Az ölembe húzom a táskámat és előveszek belőle egy zacskót, ami tele van bogyós gyümölcsökkel. Miközben eszem a tartalmát a zacskónak a messzeséget nézem. Innen be lehet látni az egész arénát. Középen a bőségszaru. Látszik, hogy nem járnak oda napok óta kiválasztottak. Mindenki feltankolta magát és úgy futott be a fenyvesbe. Az egyik oldalán ugye a hegy van, amin én jelenleg ülök, és előtte ott van a fenyőerdő. Nem is figyeltem meg rendesen az egészet. Amerre Nash futott nem is fenyők vannak, hanem tölgyek és egy kisebb domb van arrafelé. Hunyorogva szemügyre veszem. A fenyőket hó borítja, amíg a tölgyfák virágzanak és zöldellnek egyszerre. Most felteszem a kérdést, hogy a Játékmesterek tanultak biológiát? Először a málna, aztán a hirtelen meleg után újbóli hó, Most meg a két erdő egymás mellett úgy, hogy az egyikben szakad a hó a másikban meg majdnem, hogy nyár van? Eltakarom, a számat nehogy felnevessek. Nem vagyok jóban a biológiával de Colette igen. És bár a suliban inkább a bányákról, bányászokról, a viadalról és egyebekről tanulunk ő mindig is meg volt zavarodva a növényekért. Az éghajlat változásért és az erdőkért. Tőle tanultam a növényi ismereteimet. Katnisstől az íj ismereteimet és a bátyámtól a késsel való bánásomat. Igaz, hogy alig voltam hat éves a bátyám már akkor jól bánt a késekkel. Mindig csodálattal bámultam, ahogy belevágta a késeket az almafa törzsébe aztán kiszedte őket és újra kezdte. Mielőtt elment a viadalra megtanította az alapokat. Az évek során pedig gyakoroltam és most még hasznát is veszem.  - Figyelem kiválasztottak! Bejelenteném, hogy már csak tízen vagytok a viadalon! Gratulálok! - Claudius Templesmith hangja szakítja félbe a gondolkodásomat. Ezt miért jelenti be? Soha nem volt még ilyen a viadalok történetében! Összeráncolom a szemöldökömet. Végül leesik. A kapitóliumi emberek unják az adást. Tíz játékos van még életben, de azok nem nagyon akarnak gyilkolászni. Sorra veszem, ki van még életben. A Hivatásosok. Persze. Carson, Rochelle, Horatio és Clodagh. Utálnak, amiért 12 pontot kaptam és tündököltem a felvonuláson. Clodagh még külön ki van akadva rám az íj miatt. A kiképzésen láttam, hogy igen jól bánik az íjjal. Mindig eltalálta a céltábla közepét. Erre én, akiről nem is tudják, miben vagyok jó gyorsan a bőségszaruhoz rohantam és lenyúltam az egyetlen íjat. Rochelle pedig haragszik rám, mert lenyúltam az interjúját. Eljátszotta a megfélemlíthető kis tizenhárom éves lányt, akinek a nővére gyenge. Erre én egész egyszerűen szexi voltam és megnyertem a Kapitólium embereit. A fiúkat meg nem is tudom. Ki van még életben? A harmadik körzet kiválasztottjai meghaltak. A négyes fiú is meghalt. A lány még életben van. A felfújt szájú szőke lány. A sellős belépője után mellettem állt a kiképzésen Atala előadása közben. Megszeppent volt és félelem csillogott a tekintetében. Nem hiszem, hogy ő olyan, mint Johanna Mason, aki eljátszotta a puhány lányt aztán mindenkit legyilkolt. Hogy lehet egyáltalán, hogy életben van? Az ötödik és hatodik körzet szintén meghalt. A hetes lányt saját kezűleg öltem meg a fiút nem tudom. Még ő is életben van. Nashhel beszélgetett mindig vele. Lehet, hogy szövetségesek lettek és most együtt vannak a tölgyerdőben. A nyolcadik körzet még a bőségszarunál kipurcant. A kilencedik körzeti testvérpárt pedig már a bőségszarunál sem láttam. Szerintem Geraint vigyáz a húgára, akinek nem jut eszembe a neve. Kíváncsi vagyok, hol lehetnek. A tízedik körzet. Legurul egy könnycsepp a szememből. Vijay tegnapelőtt halt meg. Én vigasztaltam Ulricát aki megígérte neki, hogy nem lesz semmi baja. Ulrica. Makacs volt és engedetlen. Nem hallgatott rám. Levetkőzött és hagyta, hogy a nap felmelegítse hideg testét. Aztán beleugrott a jéghideg vízbe és leállt a szíve egy pillanat alatt. El sem tudtam tőle búcsúzni. A tizenegyedik körzeti lány a bőségszarunál a fiú pedig tegnap halt meg. És máris elérkeztem magamhoz és Nashez. Én élek és Nash is. Akaratlanul is a nevét formálom az ajkaimon és az aréna másik végébe nézek. Most fogadni mernék rá, hogy az egyik kamera engem mutat a nézőknek a másik pedig Nasht. Nem! Én nem játszom el az elátkozott szerelmeseket. Én nem! Katniss megmondta. Én egyedül fogom megnyerni ezt a viadalt! Könnyes a szemem és egy fancsali mosoly jelenik meg az arcomon. A hányinger kerülget. Most az összes támogatóm azt hiszi, hogy mindjárt felpattanok és megkeresem őt? Akkor most keresztbe húzom a számításaikat. Felállok, és bár arra indulok, amerre a tölgyerdők vannak, még sem oda megyek. Csak lejjebb megyek a hegyről és felmászok éjszakára valamelyik magas fenyőre. Beesteledik mire egy tökéletesnek bizonyuló fát találok. Útközben lekaptam egy mókust így tüzet rakok és megsütöm a már megnyúzott állatot. Elfogyasztom a vacsorámat és leöblítem egy kis vízzel. Amilyen magasra csak tudok, felmászok és már majdnem a legtetején találok egy vaskosabb fát, amin el tudom tölteni az éjszakát. Hozzákötöm magamat a fához és betakarózom. A biztonság kedvéért az íjamat magamhoz kötöttem. Felpillantok az égre, amin a Kapitólium címere jelenik meg és fennhangon szól a himnusz. Ma nem halt meg senki. Szerintem a Játékmesterek elkezdenek gondolkodni, hogy mit kéne csinálniuk a "legjobb 10" kiválasztottal.

Mivel ez a rész unalmas lett és rövid még ma felrakom a következőt! Mint olvastátok nincsenek halottak. Az előző részhez nem kaptam komikat:(Valamennyien köztetek bloggerinák vagytok és tudjátok milyen rossz, amikor nem kapunk komikat. Remélem ehhez vagy a következőhöz kapok komikat:) Lots of Love Reni Everdeen :)