16.Havas eső

A szememet mintha beragasztózták volna, úgy ragadnak egymáshoz. A nevemet hallom magam mellől, de még mindig nem nyílnak ki a szemeim. Éles fényt érzékelek, amitől óvatosan pislákolni kezdek.
- Nash? - tátogok. Mi? Tényleg csak tátogok? - Nash! - üvöltöm, amennyire csak bírom, de egy fikarcnyi hang sem jön ki a torkomon. A kezeimmel csapok egy hatalmasat földre és most legszívesebben felordítanék. Egy kezet érzek a vállamon és megfagy bennem a vér. Megnyugodok, amikor egy puszit nyom az arcomra a kéz tulajdonosa. Annyi mindent akarok tőle kérdezni. Például, hogy mióta alszom, hogy mi történt ameddig aludtam és egyebek. Sajnos nincs, hangom ezért ez nem jön össze. Az agyamban kutatok, hogy hogyan tudnám elmondani neki hangok nélkül, hogy nincs hangom. Hirtelen ötletem támad. Felülni nem tudok, ezért megkocogtatom Nash vállát, hogy kicsit figyeljen rám. Minden színészi képességemet felhasználom, hogy megértse a bajomat. Azért remélem a támogatóim is érteni fogják és segítenek. Nash a szemöldökét ráncolja és elgondolkodik.
- Nincsen hangod? - kérdezi. Köszönöm istenem! Nash megtámasztja a hátamat és megpróbál felállítani. Ahogy felállok, azonnal visszaesem a földre. A francba! Eltört a lábam! Hiszen több mint 4 méter magasról zuhantam. Nash a karjaiba kap és egy fa tövébe ültet. Lehajtom a fejemet és összefonom magam előtt a kezemet. Nincs hangom és eltört a lábam! A Játékmesterek meg bármikor összeterelhetnek bennünket, hogy vége legyen ennek az egésznek én meg komolyan harcképtelen vagyok. A lábam miatt ülve öljem meg Rochellet? És, hogy mondjam meg neki, amit akarok? A kezemet a lábamra simítom. Azonnal megbánom, amit tettem. Undorodva magam felé fordítom. Csupa vér az egész. Csoda, hogy csak a lábam tört el. Egy ezüst doboz száll az ölembe csilingelve. Elforgatom a tetejét és egy kenőcs és egy injekciós tű tárul a szemem elé. A kis cetlit a kezembe kapom. Kend be a lábad és add be magadnak. Várunk vissza! Katniss&Peeta. A papír kihull a kezemből. Mindketten várnak vissza. Peeta már nem is szerez több támogatót Nashnek. Tudják, hogy én nem fogok trükközni, hogy ketten nyerjük meg. Ezért megpróbálnak engem életben tartani. A kenőcsöt vastagon törött lábamra kenem és a vénámba szúrom a tűt. A beszéddel és a járással meg sem próbálkozom, inkább ülök és a szembe lévő fával szemezek. Nash már rég elment vadászni én meg kezdek aggódni. Most legszívesebben felállnék és mennék vele, de a lábam még mindig törött.

Az arénában az ember nem tudja, hogy éppen reggel vagy nappal van igazából, mert a napszakok rohamosan változnak. A kezeimen megpróbálom megszámolni, hogy mióta vagyunk itt. Végül feladom a próbálkozást, mert most ehhez sincsen kedvem. Katniss viadalára gondolok. Napokig egyedül volt. Én egy napot voltam egyedül az egész viadal alatt. Ulrica halála után. Azóta folyton van velem valaki. Nekihajtom a fejemet a fának és felsóhajtok. Besötétedik ezért magamhoz húzom a táskámat. Egy ideig kutakodom, benne mire végre megtalálom, amit kerestem. Az éjjel látó szemüveg. Hirtelen lejátszódik előttem az egész viadal. Mintha a tévé előtt ülnék és nézném. Minden kiválasztott halálát látom magam előtt bár ott sem voltam. Mi történik velem? Valaki erősen megrázza a vállamat. Nash az. Kezében két összekötött siketfajd. Megszólalni még nem merek, mivel nem hiszem, hogy ennyi idő alatt hatott a gyógyszer. Inkább felteszem a szemüveget a szememre és bámulok magam elé. Így elég unalmas a viadal. Mióta az arénában vagyok egyszer sem éreztem igazi honvágyat. Most elönt az. Otthon akarok lenni a házunkban. Játszani akarok Corával. Tanulni akarok Colettel. Pletykázni akarok Oceannel. Hozzá akarok bújni apához. Haza akarok menni! Észre sem veszem, hogy hangosan sírok. Nash félve pillant rám.
- Jól vagy? - húzódik hozzám közelebb. Ezt meg, hogy kérdezi? Nem egyáltalán nem vagyok jól! Először is. A bátyámat beküldték ebbe a börtönbe és megölték. Meghalt anyám tüdőgyulladásban. Kihúzták a nevemet az aratáson. Meghalt Ulrica abban a rohadt patakban. Előttem ölték meg Fallont aki nem csak a szövetségesem, hanem a barátom is volt. Aztán kinyírtam a lányt, aki segített nekem miután totál depis lettem. Lezuhantam egy igen csak magas fenyőről. Eltört a lábam és elment a hangom. Ezek után válaszoljam azt, hogy: Köszönöm szépen jól vagyok. Szerintem senki nem tudna erre igent mondani. Én mégis aprót bólintok és ásítok egyet. Nem vagyok álmos csak kikívánkozott belőlem. Nash úgy érzi itt az ideje elmondani mi történt velem ugyanis mesélni kezd:
- Mikor elindultál a fára meghallottam, hogy jön valaki ezért elbújtam. Rochelle a nevedet hajtogatta és nagyon keresett téged. Miután elment előjöttem és láttam, hogy ott fekszel ájultan a földön. Egy pillanatra azt hittem, hogy Rochelle megölt ezért már itt akartalak hagyni amikor Fallon nevét kezdted hajtogatni. Leültem melléd és megnéztem mi történt veled. Megláttam a sebedet és azonnal lefertőtlenítettem. Másfél napig eszméletlen voltál. - fejezi be a történetet. Beletúrok a hajamba és lehajtom a fejemet. Már csak idő kérdése, hogy mikor küldenek minket össze. Valami már a viadal kezdete óta a fejemben motoszkál. Mi lesz, ha megölöm Rochellet? Az biztos, hogy ketten maradunk Nashhel. Vagy megölöm, vagy megmérgezem, vagy tudom is én. De egy biztos. Ő nem fog engem megölni. Eleve hányingerem van ettől, hogy nekem meg kell ölnöm a szerelmemet, de haza kell mennem a családomhoz, Katnisshez, Peetához és Oceanhöz. Nem tudom, hogy hogyan fogom meggyászolni  Nasht, de azt tudom, hogy mit fogok csinálni az első éjszaka a viadalon kívül. Sikítani! Ez beteges. Meg akarom ölni életem szerelmét, megterveztem, hogy mit csinálok, ha hazamentem és már képzeletben rég kimentem. Igazából én ezt a viadalt már megnyertem. Agyban. Gyakorlatban még meg kell ölnöm Rochellet. Itt az ideje összeszedni, hogy milyen adottságai vannak ennek a tizenhárom éves lánynak. Azt tudom, hogy gyors, de nem annyira, mint én. Baltával láttam harcolni. Az íjat fel sem tudja, húzni. Birkózásban mindig legyőzte, akivel harcolt szóval valahogy le kell nyomnom a földre. Vagy megfojtom, vagy leszúrom. Valamelyiket biztos. Lehunyom a szememet és már majdnem elalszom, amikor valami hideg hullik az arcomra. Odakapom a kezemet. Egy hópihe. Felemelem a fejemet. A hó szakadni kezd. Várjunk egy percet. Nem csak hó esik. Hanem eső is. Nash felállít és átöleli, a derekamat evvel segíti a járásomat. Bicegve felkapom a táskáimat, a tegezemet és az íjamat. Keresnünk kell, valami lezárt részt ahol nem ázunk meg. Egy óra gyaloglással vagy bicegéssel találunk egy barlangszerűséget a hegy szélén. Közel van a bőségszaruhoz és az erdőhöz egyaránt. Nash leültet a földre és hagyja, hogy a vállára hajtsam a fejemet. Megszólalni nem merek még mindig pedig a gyógyszer szerintem már rég hatott. A hajam és ruhám tiszta víz. Semmi baj Chanel majd a Kapitóliumban kapsz rendes ruhát. Már nincs sok hátra. Már nincs sok hátra...

Jézusom. Megérkezett a rész. Remélem, tudjátok, hogy ma rakok fel még egy részt, ami az utolsó előtti arénás rész lesz. Holnap felrakom az utolsó viadalos részt és szerintem még a héten lezárom az első évadot. Jövő héten valamikor kezdődik a második évad és garantálom, hogy az is tele lesz váratlan fordulatokkal. A rész hét óra és nyolc óra között (a Violetta után). Türelem. Lots of Love Reni Everdeen :)