Az éjszaka hosszú és sötét. Saoirse és Nash már rég alszanak, de nekem nem
sikerül. Csak Fallon jár az eszemben. A nyaklánc az ujjaim köré csavarodott
mivel folyamatosan azt szorongatom. A szemem még mindig könnyes és karikás a
nem alvás és a sírás miatt. Végignéztem a barátnőm halálát. Fallon olyan volt
mintha a húgom lenne. Megmentettem a lavinától ő meg az egyik hivatásostól. Az
a mutáns madár megmérgezte a támogatóimnak hála meg tudtam menteni az életét.
De egy meggondolatlan döntés miatt Clodagh megölte. A másik dolog, ami a
fejemben motoszkál az Nash. Ott termett a semmiből és megmentett. Aztán ott van
Saoirse. Meg akartam ölni mivel féltékeny lettem rá most meg itt van, és egy
csapatba tartozunk. Megint elönt az érzés, hogy belevágnak a mellembe. Meg kell
ölnöm! Világosodni kezd az arénában és hideg szél fúj az arcomban. Rochelle
biztosan nem vadászik ránk, mert egyedül van. Négyen vagyunk a viadalon. Ebből
mi vagyunk itt hárman. Lehet, hogy Rochelle erős, bátor és hivatásos, de nem
merne ránk támadni. Leszedem a kezemről Fallon nyakláncát és a nyakamba teszem.
Ez az utolsó emlékem róla. Felállok a földről és a hátamra dobom a tegezt. Az
íjammal a kezemben elindulok a fenyőerdőbe. Nem vagyok éhes, de valamivel el
kell terelnem a figyelmemet. Valami nagy testű madár száll az ágra. Felaljazom
az íjamat és lelövöm. A madár a földre esik és lehull a tolla. Biztosan valami
génmanipulált madár lehet. A térdem megrogy, és a földre esem. Az íjam kihull a
kezemből és hangos csattanással a földre esik. Furcsa sírásszerű hang tör ki
belőlem. Az utolsó emlékem, hogy felsikítok és ájultan a földre esem.
Álmomban egy virágos réten vagyok. Colette és Cora virágfüzért csinálnak egymásnak és nevetnek. Egy apró kéz simul a vállamra. Fallon az. Már mondani akar valamit, amikor megjelennek a hivatásosak. Rochelle a baltáját hegyezi, Clodagh kihúz egy nyilat a tegezéből és felaljazza az íját, Horatio sátánian kacag, Carson pedig Rochellet nézi. Clodagh kilövi a nyilat és belefúródik Fallon vállába. Colette és Cora felállnak, de Horatio elvágja Cora torkát Rochelle meg eldobja a baltát ami Colette fejébe fúródik.
- Nyugi Chanel! Csak egy álom volt. - rázza a vállamat Saoirse. Izzadva felébredek, és levegő után kapkodok. Saoirse szőke haja a szemébe hull és aggódva bámul rám. Ezek szerint kiabálok álmomban. Saoirse segít felülni és kicseréli a kötésemet. Nash is megérkezik és elküldi a lányt vízért. Nem merek a szemébe nézni ezért a földet kezdem pasztázni. Percek telnek el így, hogy nem szólunk egymáshoz. Nash töri meg a csendet.
- Remélem, azon agyalsz, hogy hogyan fogjuk megölni Saoirset! - a név hallatán óvatosan ráemelem a tekintetemet. Hogy érti azt, hogy meg kell ölnünk? Miért? Szerintem agyrázkódást kaptam mivel csak percekkel később esik le. Négyen vagyunk, ez azt jelenti, hogy ha megöljük Saoirset akkor csak hárman leszünk. Én megölöm Rochellet és akkor ketten maradunk.
- Chanel itt vagy? - lóbálja meg a kezét előttem Nash. Nem vagyok itt! Legszívesebben most ordítva elrohannék, megkeresném az utolsó hivatásost és megölném. Aztán megölném Saoirset és vége lenne. De nem mégse lenne vége! Mert a Játékmesterek nem engednék, hogy megint ketten maradjunk. Nash meg. Nash meg....
- Éjfürt. - motyogom halkan. Nash furán néz rám mire az én szemeim is elkerekednek. Most vagy hangosan gondolkodtam vagy a belső énem kimondatta velem. A kezemmel megdörzsölöm az arcomat és Nashre nézek. - Keressünk az erdőben éjfürt bogyókat és valahogy nyomjuk bele a kis szövetségesedbe. - mondom el egy szuszra a mondatot. Nash összehúzza a szemöldökét és elmosolyodik.
- Féltékeny vagy, Chanel? - húzódik közelebb hozzám és kezeit az arcomra vezeti. Nem tudom, hogy a hideg miatt vagy tényleg a kérdés miatt, de teljesen elvörösödöm. Nash felnevet és odahajol hozzám. Nem ellenkezem. Átkarolom a kezemmel a nyakát és hagyom, hogy megcsókoljon. Nem tudom, meddig ülünk, ott egymást ölelve csak azt vesszük észre, hogy Saoirse visszajön három üveg vízzel a kezében. Az egyike nekem, a másikat Nashnek a harmadikat meg magának adja. Nagyokat kortyolok a vízből. Valamikor estefele Nash megböki a lábamat. Tudom ez egy jel. Valami könnyű kifogással elmegyünk Nashhel az erdőbe Saoirse nélkül.
- Oké én vadászom te éjfürtöt keresel! - adja utasításba mire csípőre teszem a bal kezemet (a másikban az íj van).
- Vaaaagy. Te keresel éjfürtöt és én vadászom. - fordítom meg az utasítást. A fiú bólint és elindul egy csomó bokor felé. Lövésre készen lépdelek a fák között és észreveszek egy zergét. Mi van ez idáig leugrándozott? Felaljazom az íjamat és kilövöm a nyilat. Pont bele az állatba. Nash még nem jött vissza ezért van időm megnyúzni a zergét. Feldarabolom a húsát és az erre a célra hozott táskába teszem. A hátamra dobom a tegezzel együtt és elindulok megkeresni a körzettársamat. Nash pont szembe jön velem kezében egy zacskó éjfürttel. Hangosan nyelek egyet és visszaindulunk a bőségszaruhoz. Saoirse tüzet rakott és amellett ül. Felhúzzuk egy-egy botra a húst és megsütjük.
- Tegyük ízesebbé a kajálást. - húzom magam elé a táskámat, amiben, az egyik zacskóban az éjfürt a másik zacskóban pedig a rendes ehető bogyós gyümölcs van. Saoirse a kezembe nyomja a saját részét én meg rányomok két éjfürt levet. Visszaadom neki ő meg mosolyogva beleharap. Elkerekedik a szeme és ránk néz.
- Átvertetek. - ennyit mond és holtan a földre esik. Az ágyú eldörren. Hárman maradtunk. Összepakoljuk a cuccunkat és kézen fogva bemegyünk a fenyvesbe. Egyre beljebb sétálunk, amikor felcsendül a himnusz. A címer után megjelenik Saoirse képe. Lehunyom a szememet és lehajtom a fejemet. Megölted Chanel! Most boldog vagy? Nash visszaránt a valóságba és egy magas fenyőre mutat.
- Mássz fel. Ha felértél jelezz és megyek utánad. - mosolyog és ad egy puszit a számra. A kezébe nyomom az egyik táskát és belekapaszkodom a fa törzsébe. Már majdnem felérek a tetejére és már éppen jelezni akarok Nashnek amikor véletlenül egy vékonyabb ágra támaszkodom. Elvesztem az egyensúlyomat és zuhanni kezdek. Mintha az idő lelassulna, és lassan zuhannék. Az aréna hirtelen megváltozik és nem sötét fenyőerdőt látok magam körül, hanem a tizenkettedik körzetet. Az életem egy szempillantás alatt lepereg a szemem előtt. Először kislányként Conorral játszom. Aztán a kis Colettet fogom a kezemben. Anyát kérdezem, hogy Conor miért öltözik be és miért nem jön haza. Aztán már Corával játszom és Colettel. Anya kiabál velem és hirtelen elbúcsúzik. A nap, amikor először mentem a Zugba és először találkoztam Katnissel. Aztán amikor Nash először csókolt meg a házunk előtt. És hirtelen már az aratáson vagyunk és Katniss felolvassa a nevemet. A felvonuláson elkezd pörögni a bányászköpenyem és felrobban. Ulrica mosolyogva beszél hozzám. A gong elhangzik én meg futok az életemért. Hirtelen azok az emberek jelennek meg előttem, akiket megöltem. Majd Clodagh kinyírja Fallont. És már le is érek a földre. Énekelni kezdek és mosolyogva indulok el a halálba.
Sziasztok! Megérkezett az új ész. Remélem, hogy tetszett, mert nekem nem annyira. Holnap két résszel jövök, mert azokon hamar túl akarok esni és amúgy is rövidek lesznek. Szóval Halottak: Saoirse Vazquez. Lots of Love Reni Everdeen :)
Olvassátok az új blogomat is ---> http://remembermewhenidiethg.blogspot.hu/
Álmomban egy virágos réten vagyok. Colette és Cora virágfüzért csinálnak egymásnak és nevetnek. Egy apró kéz simul a vállamra. Fallon az. Már mondani akar valamit, amikor megjelennek a hivatásosak. Rochelle a baltáját hegyezi, Clodagh kihúz egy nyilat a tegezéből és felaljazza az íját, Horatio sátánian kacag, Carson pedig Rochellet nézi. Clodagh kilövi a nyilat és belefúródik Fallon vállába. Colette és Cora felállnak, de Horatio elvágja Cora torkát Rochelle meg eldobja a baltát ami Colette fejébe fúródik.
- Nyugi Chanel! Csak egy álom volt. - rázza a vállamat Saoirse. Izzadva felébredek, és levegő után kapkodok. Saoirse szőke haja a szemébe hull és aggódva bámul rám. Ezek szerint kiabálok álmomban. Saoirse segít felülni és kicseréli a kötésemet. Nash is megérkezik és elküldi a lányt vízért. Nem merek a szemébe nézni ezért a földet kezdem pasztázni. Percek telnek el így, hogy nem szólunk egymáshoz. Nash töri meg a csendet.
- Remélem, azon agyalsz, hogy hogyan fogjuk megölni Saoirset! - a név hallatán óvatosan ráemelem a tekintetemet. Hogy érti azt, hogy meg kell ölnünk? Miért? Szerintem agyrázkódást kaptam mivel csak percekkel később esik le. Négyen vagyunk, ez azt jelenti, hogy ha megöljük Saoirset akkor csak hárman leszünk. Én megölöm Rochellet és akkor ketten maradunk.
- Chanel itt vagy? - lóbálja meg a kezét előttem Nash. Nem vagyok itt! Legszívesebben most ordítva elrohannék, megkeresném az utolsó hivatásost és megölném. Aztán megölném Saoirset és vége lenne. De nem mégse lenne vége! Mert a Játékmesterek nem engednék, hogy megint ketten maradjunk. Nash meg. Nash meg....
- Éjfürt. - motyogom halkan. Nash furán néz rám mire az én szemeim is elkerekednek. Most vagy hangosan gondolkodtam vagy a belső énem kimondatta velem. A kezemmel megdörzsölöm az arcomat és Nashre nézek. - Keressünk az erdőben éjfürt bogyókat és valahogy nyomjuk bele a kis szövetségesedbe. - mondom el egy szuszra a mondatot. Nash összehúzza a szemöldökét és elmosolyodik.
- Féltékeny vagy, Chanel? - húzódik közelebb hozzám és kezeit az arcomra vezeti. Nem tudom, hogy a hideg miatt vagy tényleg a kérdés miatt, de teljesen elvörösödöm. Nash felnevet és odahajol hozzám. Nem ellenkezem. Átkarolom a kezemmel a nyakát és hagyom, hogy megcsókoljon. Nem tudom, meddig ülünk, ott egymást ölelve csak azt vesszük észre, hogy Saoirse visszajön három üveg vízzel a kezében. Az egyike nekem, a másikat Nashnek a harmadikat meg magának adja. Nagyokat kortyolok a vízből. Valamikor estefele Nash megböki a lábamat. Tudom ez egy jel. Valami könnyű kifogással elmegyünk Nashhel az erdőbe Saoirse nélkül.
- Oké én vadászom te éjfürtöt keresel! - adja utasításba mire csípőre teszem a bal kezemet (a másikban az íj van).
- Vaaaagy. Te keresel éjfürtöt és én vadászom. - fordítom meg az utasítást. A fiú bólint és elindul egy csomó bokor felé. Lövésre készen lépdelek a fák között és észreveszek egy zergét. Mi van ez idáig leugrándozott? Felaljazom az íjamat és kilövöm a nyilat. Pont bele az állatba. Nash még nem jött vissza ezért van időm megnyúzni a zergét. Feldarabolom a húsát és az erre a célra hozott táskába teszem. A hátamra dobom a tegezzel együtt és elindulok megkeresni a körzettársamat. Nash pont szembe jön velem kezében egy zacskó éjfürttel. Hangosan nyelek egyet és visszaindulunk a bőségszaruhoz. Saoirse tüzet rakott és amellett ül. Felhúzzuk egy-egy botra a húst és megsütjük.
- Tegyük ízesebbé a kajálást. - húzom magam elé a táskámat, amiben, az egyik zacskóban az éjfürt a másik zacskóban pedig a rendes ehető bogyós gyümölcs van. Saoirse a kezembe nyomja a saját részét én meg rányomok két éjfürt levet. Visszaadom neki ő meg mosolyogva beleharap. Elkerekedik a szeme és ránk néz.
- Átvertetek. - ennyit mond és holtan a földre esik. Az ágyú eldörren. Hárman maradtunk. Összepakoljuk a cuccunkat és kézen fogva bemegyünk a fenyvesbe. Egyre beljebb sétálunk, amikor felcsendül a himnusz. A címer után megjelenik Saoirse képe. Lehunyom a szememet és lehajtom a fejemet. Megölted Chanel! Most boldog vagy? Nash visszaránt a valóságba és egy magas fenyőre mutat.
- Mássz fel. Ha felértél jelezz és megyek utánad. - mosolyog és ad egy puszit a számra. A kezébe nyomom az egyik táskát és belekapaszkodom a fa törzsébe. Már majdnem felérek a tetejére és már éppen jelezni akarok Nashnek amikor véletlenül egy vékonyabb ágra támaszkodom. Elvesztem az egyensúlyomat és zuhanni kezdek. Mintha az idő lelassulna, és lassan zuhannék. Az aréna hirtelen megváltozik és nem sötét fenyőerdőt látok magam körül, hanem a tizenkettedik körzetet. Az életem egy szempillantás alatt lepereg a szemem előtt. Először kislányként Conorral játszom. Aztán a kis Colettet fogom a kezemben. Anyát kérdezem, hogy Conor miért öltözik be és miért nem jön haza. Aztán már Corával játszom és Colettel. Anya kiabál velem és hirtelen elbúcsúzik. A nap, amikor először mentem a Zugba és először találkoztam Katnissel. Aztán amikor Nash először csókolt meg a házunk előtt. És hirtelen már az aratáson vagyunk és Katniss felolvassa a nevemet. A felvonuláson elkezd pörögni a bányászköpenyem és felrobban. Ulrica mosolyogva beszél hozzám. A gong elhangzik én meg futok az életemért. Hirtelen azok az emberek jelennek meg előttem, akiket megöltem. Majd Clodagh kinyírja Fallont. És már le is érek a földre. Énekelni kezdek és mosolyogva indulok el a halálba.
Sziasztok! Megérkezett az új ész. Remélem, hogy tetszett, mert nekem nem annyira. Holnap két résszel jövök, mert azokon hamar túl akarok esni és amúgy is rövidek lesznek. Szóval Halottak: Saoirse Vazquez. Lots of Love Reni Everdeen :)
Olvassátok az új blogomat is ---> http://remembermewhenidiethg.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése