Nem tudom, hogy mikor aludhattam el de azt tudom, hogy mikor keltem fel. A
fához vagyok kötözve és már sötét van az arénában.
- Fallon? - motyogom, idegesen mivel nem látom a kislányt sehol.
- Lent vagyok! - ismerős hang üti meg a fülemet. A tűlevelektől nem látok semmit így kifújom izzadt hajamat a szememből és kioldozom a kötelet. A hátamon nincs egy táska sem csak a késeim vannak most rajtam. Belekapaszkodom az egyik ágba és óvatosan lemászok a fenyőről. Fallon a nyulakat süti, amiket még Carson halála előtt lőttem. Mellette ott sorakoznak a táskák és az íjam is a tegezzel. A nyilak meg vannak tisztítva a vértől és szépen be vannak csúsztatva a tegezbe. Lehúzom a fejemről a sapkámat és az ujjaimmal kifésülöm kócos napok óta fésűt sem látott hajamat. Fallon egy kulacsot nyom a kezembe én pedig vadul kortyolni kezdem a vizet. Nem is tudom, hogy de már napok óta nem ittam egy kortyot sem. Fallon eloltja a tüzet a lábával és egy kis hóval. Felém nyújtja a kisült nyúl húst és ő is enni kezd.
- Mennyit aludtam? - harapok bele a combba. Fallon egy ideig gondolkodik, végül megszólal;
- Egy, két órát. De semmi nem történt. Clodagh és Rochelle elmentek a négyes lány és Nash pedig nem tűntek fel a terepen. Unatkoztam ezért takarítottam le a nyilaidat. Remélem nem baj. - piszkálja meg a havat egy pálcával. Megrázom a fejemet és tovább eszek. Ezek szerint Nash és a négyes valahol az aréna másik részén vannak. A himnusz felcsendül. Automatikusan az égre pillantok és várom a halottak képét. A címer után megjelenik Carson képe és a körzet száma. Hirtelen mintha valaki mellbe vágna. Fuldokolni kezdek és kijön belőlem a megevett nyúl. Fallon ijedten rám pillant. Megtörlöm a számat és könnyezni kezdek. Ezt nem hiszem el! A viadal megváltoztatott. Gyilkost csinált belőlem! Először azt a fiút és a lányt a bőségszarunál aztán a hetes fiút. Hah, ez hihetetlen. A hetedik körzet kiválasztottjait én nyírtam ki. Bár Carsont Fallon ölte meg ez akkor is tök komoly. Ő még csak egy kislány. Felkapok egy követ a földről és hozzá vágom a fához. Kevésnek bizonyul így a késeimet is belevágom ugyanabba a fába. Még mindig rosszul érzem magamat ezért a nyilaimat is kilövöm. Én már nem Chanel Hebert vagyok, aki eltartotta a húgait. Aki a Zugba járt. Aki magabiztos volt és remélte, hogy nem választják ki a viadalra és nem jut bátyja sorsára. Én rosszabb vagyok, mint egy Hivatásos! Ledobom az íjat a földre és sírva a fához megyek és kiszedem belőle a belevágott dolgokat. Fallon értetlenül pislog rám.
- Bocs. - ülök le mellé. - Rájöttem, hogy a Kapitólium bábja vagyok. - szerintem ezért a mondatomért még durván megfizetek. Fallon odabújik hozzám. Átkarolom a vállát és megsimogatom az arcát. Valamiért úgy érzem, hogy Fallon nem csak a szövetségesem, hanem a barátom is. A hideg levegő fojtogatni kezd. Én szeretem ezt a kislányt. Kölcsönösen megmentettük egymás életét. Kvittek vagyunk, de még most is itt ülünk egymás mellet és megbízunk a másikban.
- Mind azok vagyunk. - suttogja a fülembe és lehunyja a szemét. Az égen meglátok egy csillagot. Aztán még egyet és még egyet. Tipikus téli esténk van. Most még kiélvezem, az egészet mivel nem tudom, hogy holnap mi vár rám. Az éjszakám ezekből a fázisokból áll; Fallon dideregni kezd, ezért betakarom a hálózsákkal, Fallon izzad, ezért leveszem a hálózsákot róla, elkezd esni az eső így a fejünk fölé tartom a hálózsákot, elázik a hálózsák emiatt Ulrica kabátja kerül a fejünk fölé. Ez egy egészen strapabíró kis hálózsák! Hajnalban eláll az eső és Fallon is ébredezni kezd. Összeszedjük a holminkat és tovább állunk. Egy kitaposatlan ösvényen sétálunk és útközben mindenféle bogyót szedünk reggeli gyanánt. Észre sem vesszük, de a bőségszarunál kötünk ki. Visszafogom Fallont, hogy ne induljon el és leguggolok egy bokor tövébe. Fallon mellém guggol és kérdőn néz rám.
- Szedjük össze. Rochelle és Clodagh teljesen más irányba mentek, mint mi. Nash és a négyes lány pedig nem bántanak minket. Akkor nyugodtan feltankolhatunk. - mondom és felállok. Fallon követ a szaruhoz. Igazából örülök neki, hogy Fallon nem olyan, mint Ulrica. Nem fecseg feleslegesen csak akkor, ha kérem. A szaru tele van fegyverekkel. Magamhoz veszek egy tegezt és egy adag kést. Fallon is vesz magához késeket és egy tört is.
- Szerinted aludni lehet itt? - kérdezi. Felnevetek és kilépek a bőségszaruból. A hátamra dobom a tegezt és körbenézek. A két aréna. A havas, hideg hegy és a meleg, de veszélyes tölgyerdő. Fallon a nap felé néz és a szeme elé kapja a kezét. A nap már dél felé járhat. Elég sokat gyalogoltunk. A szarunál már szinte teljesen felszáradt a hó csak a néhány helyen van még ott sár formájában. Merre kéne menni? A mutánsokkal teli tölgyesbe vagy a hivatásosakkal teli hegyre? Egyik sem jobb. Ilyenkor bárcsak lenne egy harmadik aréna. De nincs, be kell érnünk ezzel a kettővel. Hirtelen megragadom Fallon karját és magammal húzom. Magam sem tudom, miért indulok meg arra. Talán ez veszélyesebb, mint a hivatásosok. Fallon vergődni kezd, és a sarkával megpróbálja magát megállítani.
- Tudsz jobbat? - kiabálok. - Vagy a hivatásosok vacsorája leszünk vagy megküzdünk egy csapat mutánssal! - állok meg egy pillanatra. Fallon válaszra nyitja a száját, de hirtelen elkerekedik a szeme. Felemeli vékony karját és remegő kézzel a mögöttem levő fára mutat. Odafordulok és felfedezek rajta egy madarat. Látszik rajta, hogy nem igazi létező madár. Mintha már láttam volna valahol ilyen madarat. Meg van! Egyszer a tévében Haymitch viadalát mutatták. A második Nagy Mészárlást, amikor dupla annyi kiválasztott volt. Abban láttam ilyen madarat. Fallon háta az enyémnek csapódik. Kihúzok egy nyilat a tegezből és felaljazom a nyilat. Ha ez a madár megmar, és itt döglök meg helyben. A madár kiereszti szárnyait és üvöltéshez hasonló hangot ad ki. Több ezer madár jelenik meg mellette.
- Futás! - motyogom alig hallhatóan. Fallon egyetértően rohanni kezd, én pedig futok utána. A madarak megtámadnak, de igyekszem elhajolni előle. Fallon belevágja egy madárba a kést és lerepül a földre. Futás közben felveszi a madarat és kirántja belőle a kést. Lelövök néhány madarat és bár pontosan sikerül lekapnom mintha ettől csak még többen lennének. Egy madár rászáll Fallon vállára és belemélyeszti körmeit a vállhajlatába. Fallon ájultan összeesik a földön.
- Ne! - kiáltok fel kétségbeesetten. Mintha csak ez lett volna, a varázsszó a madarak elszállnak. Mintha nem is lettek volna mutánsok! Ledobom a földre az íjamat és leguggolok a lány mellé. Megfogom a kezeit és nem tudom, mit kellene csinálnom. Kiszedem a fertőtlenítőt és a kötszert a táskámból és kitisztítom Fallon sebét. Ömlik belőle a vér ezért nyomókötést teszek rá. Fallon még mindig eszméletlen. A mellkasára teszem a fejemet és megnyugodva hallgatom, hogy még mindig dobog a szíve. A madár mérge csak lebénította. Ellenszer kellene neki, mert addig nem térhet magához. Ilyen ellenszert pedig csak a Kapitóliumban gyártanak. Átölelem a térdemet és az égre pillantok. A támogatóim mintha csak meghallották volna a gondolataimat. Egy ezüst ejtőernyő érkezik végén egy sárga táskával. Lecsatolom róla a táskát és elhúzom a cipzárt. Egy fecskendő van benne és egy üvegecske. Kiveszem a cetlit; Add be a lánynak az üveg tartalmát, mert ha nem a szíve 20 percen belül leáll! K Belenyomom a tűt az üvegbe és a fecskendőbe húzom a tartalmát. Lehúzom Fallon kabátját és felhúzom a pulcsiját. A szert a vénájába engedem. A kiürült fecskendőt visszateszem az üres üveggel együtt a táskába. Fallon szempillái remegni kezdenek, végül kinyitja. Megmozdítja az ujjait és az enyéim után kezd kutatni. Rákulcsolom a kezemet az övére és könnyezve nézem az arcát.
- Elmentek a mutánsok? – formálja ajka a mondatot. Aprót bólintok és megölelem. Óvatosan feltámasztja magát a földről. Hirtelen éjszaka lesz. Az előbb még dél volt most meg már este van. Mit akarnak a játékmesterek? Még mindig négyen vagyunk. A mutánsok elmentek. Fallon még életben van. Felpakolom a holminkat és a hátamra dobom Fallont is. Még nagyon gyenge mivel a méreg még fogságban tartja egy ideig. Kimegyek a tölgyesből és átvágtatok a réten ahol a bőségszaru van. Meg sem kockáztatom a fenyőerdőt! Egyenesen a hegyre megyek, mivel azt már elég jól ismerem. Néhány órányi futás és gyaloglás után megtalálom a barlangot. Leteszem a szövetségesemet a fölre. A karja és a lába egyaránt be van kötözve. Járni és mozogni nem tud. Szerintem pár napig itt kell maradnunk. Betakarom, hogy ne fázzon és leülök mellé. Magamhoz húzom a táskámat és kiveszek belőle két húskonzervet és két műanyag kanalat. Az egyiket Fallonnak adom a másikat meg magamnak. Fallon éhes tekintettel felfalja a konzervet, ahogy én is. Az üres dobozokat elrakom a táskámba és ledőlök.
- Szeretnék neked adni valamit. – fordítja felém a fejét Fallon. A nyakához emeli a kezét és kotorászni kezd. Egy F betű medállal ellátott ezüstláncot vesz le magáról. – Geraint adta nekem még az aratás előtt. Tudod az aratás előtt lettem 12 éves. – hunyja le a szemét és kitöröl egy könnycseppet belőle. Megsimogatom egyenes szálú barna haját. – Neked akarom adni, hogy legyen rólad egy emlékem, ha meghalok! – nyomja a nyakláncot a kezembe. O betűt formál a szám és hirtelen akaratlanul is, de sírni kezdek.
- Ne, mondj ilyet! – rázom meg a fejemet. Fallon a tenyerembe zárja a láncot. Összetalálkozik a tekintetünk.
- Ígérd meg, hogy nyerni fogsz! – mondja erőtlenül. – Ígérd meg!
- Megígérem. – mondom remegő hangon. – Megígérem. – ismétlem, de elcsuklik a hangom. Fallon elmosolyodik és lehunyja a szemét. Holnap minden jobb lesz. És akkor felcsendül a himnusz.
Meg is hoztam volna a részt. Most nem halt meg senki ezért nem írom. Sietek a következővel addig is legyetek türelemmel. Ezt már egyszer mondtam. Ha valakinek nem tetszik a történetem, akkor egyszerű. Nem kell olvasni! Ha megírja nekem az neki jobb érzés? Hogy valakinek a munkáját, amivel dolgozik, azt minősíti? Hát akkor gratulálok! Őszintén. Tényleg ennyire rossz a blogom? Reni Everdeen :)
- Fallon? - motyogom, idegesen mivel nem látom a kislányt sehol.
- Lent vagyok! - ismerős hang üti meg a fülemet. A tűlevelektől nem látok semmit így kifújom izzadt hajamat a szememből és kioldozom a kötelet. A hátamon nincs egy táska sem csak a késeim vannak most rajtam. Belekapaszkodom az egyik ágba és óvatosan lemászok a fenyőről. Fallon a nyulakat süti, amiket még Carson halála előtt lőttem. Mellette ott sorakoznak a táskák és az íjam is a tegezzel. A nyilak meg vannak tisztítva a vértől és szépen be vannak csúsztatva a tegezbe. Lehúzom a fejemről a sapkámat és az ujjaimmal kifésülöm kócos napok óta fésűt sem látott hajamat. Fallon egy kulacsot nyom a kezembe én pedig vadul kortyolni kezdem a vizet. Nem is tudom, hogy de már napok óta nem ittam egy kortyot sem. Fallon eloltja a tüzet a lábával és egy kis hóval. Felém nyújtja a kisült nyúl húst és ő is enni kezd.
- Mennyit aludtam? - harapok bele a combba. Fallon egy ideig gondolkodik, végül megszólal;
- Egy, két órát. De semmi nem történt. Clodagh és Rochelle elmentek a négyes lány és Nash pedig nem tűntek fel a terepen. Unatkoztam ezért takarítottam le a nyilaidat. Remélem nem baj. - piszkálja meg a havat egy pálcával. Megrázom a fejemet és tovább eszek. Ezek szerint Nash és a négyes valahol az aréna másik részén vannak. A himnusz felcsendül. Automatikusan az égre pillantok és várom a halottak képét. A címer után megjelenik Carson képe és a körzet száma. Hirtelen mintha valaki mellbe vágna. Fuldokolni kezdek és kijön belőlem a megevett nyúl. Fallon ijedten rám pillant. Megtörlöm a számat és könnyezni kezdek. Ezt nem hiszem el! A viadal megváltoztatott. Gyilkost csinált belőlem! Először azt a fiút és a lányt a bőségszarunál aztán a hetes fiút. Hah, ez hihetetlen. A hetedik körzet kiválasztottjait én nyírtam ki. Bár Carsont Fallon ölte meg ez akkor is tök komoly. Ő még csak egy kislány. Felkapok egy követ a földről és hozzá vágom a fához. Kevésnek bizonyul így a késeimet is belevágom ugyanabba a fába. Még mindig rosszul érzem magamat ezért a nyilaimat is kilövöm. Én már nem Chanel Hebert vagyok, aki eltartotta a húgait. Aki a Zugba járt. Aki magabiztos volt és remélte, hogy nem választják ki a viadalra és nem jut bátyja sorsára. Én rosszabb vagyok, mint egy Hivatásos! Ledobom az íjat a földre és sírva a fához megyek és kiszedem belőle a belevágott dolgokat. Fallon értetlenül pislog rám.
- Bocs. - ülök le mellé. - Rájöttem, hogy a Kapitólium bábja vagyok. - szerintem ezért a mondatomért még durván megfizetek. Fallon odabújik hozzám. Átkarolom a vállát és megsimogatom az arcát. Valamiért úgy érzem, hogy Fallon nem csak a szövetségesem, hanem a barátom is. A hideg levegő fojtogatni kezd. Én szeretem ezt a kislányt. Kölcsönösen megmentettük egymás életét. Kvittek vagyunk, de még most is itt ülünk egymás mellet és megbízunk a másikban.
- Mind azok vagyunk. - suttogja a fülembe és lehunyja a szemét. Az égen meglátok egy csillagot. Aztán még egyet és még egyet. Tipikus téli esténk van. Most még kiélvezem, az egészet mivel nem tudom, hogy holnap mi vár rám. Az éjszakám ezekből a fázisokból áll; Fallon dideregni kezd, ezért betakarom a hálózsákkal, Fallon izzad, ezért leveszem a hálózsákot róla, elkezd esni az eső így a fejünk fölé tartom a hálózsákot, elázik a hálózsák emiatt Ulrica kabátja kerül a fejünk fölé. Ez egy egészen strapabíró kis hálózsák! Hajnalban eláll az eső és Fallon is ébredezni kezd. Összeszedjük a holminkat és tovább állunk. Egy kitaposatlan ösvényen sétálunk és útközben mindenféle bogyót szedünk reggeli gyanánt. Észre sem vesszük, de a bőségszarunál kötünk ki. Visszafogom Fallont, hogy ne induljon el és leguggolok egy bokor tövébe. Fallon mellém guggol és kérdőn néz rám.
- Szedjük össze. Rochelle és Clodagh teljesen más irányba mentek, mint mi. Nash és a négyes lány pedig nem bántanak minket. Akkor nyugodtan feltankolhatunk. - mondom és felállok. Fallon követ a szaruhoz. Igazából örülök neki, hogy Fallon nem olyan, mint Ulrica. Nem fecseg feleslegesen csak akkor, ha kérem. A szaru tele van fegyverekkel. Magamhoz veszek egy tegezt és egy adag kést. Fallon is vesz magához késeket és egy tört is.
- Szerinted aludni lehet itt? - kérdezi. Felnevetek és kilépek a bőségszaruból. A hátamra dobom a tegezt és körbenézek. A két aréna. A havas, hideg hegy és a meleg, de veszélyes tölgyerdő. Fallon a nap felé néz és a szeme elé kapja a kezét. A nap már dél felé járhat. Elég sokat gyalogoltunk. A szarunál már szinte teljesen felszáradt a hó csak a néhány helyen van még ott sár formájában. Merre kéne menni? A mutánsokkal teli tölgyesbe vagy a hivatásosakkal teli hegyre? Egyik sem jobb. Ilyenkor bárcsak lenne egy harmadik aréna. De nincs, be kell érnünk ezzel a kettővel. Hirtelen megragadom Fallon karját és magammal húzom. Magam sem tudom, miért indulok meg arra. Talán ez veszélyesebb, mint a hivatásosok. Fallon vergődni kezd, és a sarkával megpróbálja magát megállítani.
- Tudsz jobbat? - kiabálok. - Vagy a hivatásosok vacsorája leszünk vagy megküzdünk egy csapat mutánssal! - állok meg egy pillanatra. Fallon válaszra nyitja a száját, de hirtelen elkerekedik a szeme. Felemeli vékony karját és remegő kézzel a mögöttem levő fára mutat. Odafordulok és felfedezek rajta egy madarat. Látszik rajta, hogy nem igazi létező madár. Mintha már láttam volna valahol ilyen madarat. Meg van! Egyszer a tévében Haymitch viadalát mutatták. A második Nagy Mészárlást, amikor dupla annyi kiválasztott volt. Abban láttam ilyen madarat. Fallon háta az enyémnek csapódik. Kihúzok egy nyilat a tegezből és felaljazom a nyilat. Ha ez a madár megmar, és itt döglök meg helyben. A madár kiereszti szárnyait és üvöltéshez hasonló hangot ad ki. Több ezer madár jelenik meg mellette.
- Futás! - motyogom alig hallhatóan. Fallon egyetértően rohanni kezd, én pedig futok utána. A madarak megtámadnak, de igyekszem elhajolni előle. Fallon belevágja egy madárba a kést és lerepül a földre. Futás közben felveszi a madarat és kirántja belőle a kést. Lelövök néhány madarat és bár pontosan sikerül lekapnom mintha ettől csak még többen lennének. Egy madár rászáll Fallon vállára és belemélyeszti körmeit a vállhajlatába. Fallon ájultan összeesik a földön.
- Ne! - kiáltok fel kétségbeesetten. Mintha csak ez lett volna, a varázsszó a madarak elszállnak. Mintha nem is lettek volna mutánsok! Ledobom a földre az íjamat és leguggolok a lány mellé. Megfogom a kezeit és nem tudom, mit kellene csinálnom. Kiszedem a fertőtlenítőt és a kötszert a táskámból és kitisztítom Fallon sebét. Ömlik belőle a vér ezért nyomókötést teszek rá. Fallon még mindig eszméletlen. A mellkasára teszem a fejemet és megnyugodva hallgatom, hogy még mindig dobog a szíve. A madár mérge csak lebénította. Ellenszer kellene neki, mert addig nem térhet magához. Ilyen ellenszert pedig csak a Kapitóliumban gyártanak. Átölelem a térdemet és az égre pillantok. A támogatóim mintha csak meghallották volna a gondolataimat. Egy ezüst ejtőernyő érkezik végén egy sárga táskával. Lecsatolom róla a táskát és elhúzom a cipzárt. Egy fecskendő van benne és egy üvegecske. Kiveszem a cetlit; Add be a lánynak az üveg tartalmát, mert ha nem a szíve 20 percen belül leáll! K Belenyomom a tűt az üvegbe és a fecskendőbe húzom a tartalmát. Lehúzom Fallon kabátját és felhúzom a pulcsiját. A szert a vénájába engedem. A kiürült fecskendőt visszateszem az üres üveggel együtt a táskába. Fallon szempillái remegni kezdenek, végül kinyitja. Megmozdítja az ujjait és az enyéim után kezd kutatni. Rákulcsolom a kezemet az övére és könnyezve nézem az arcát.
- Elmentek a mutánsok? – formálja ajka a mondatot. Aprót bólintok és megölelem. Óvatosan feltámasztja magát a földről. Hirtelen éjszaka lesz. Az előbb még dél volt most meg már este van. Mit akarnak a játékmesterek? Még mindig négyen vagyunk. A mutánsok elmentek. Fallon még életben van. Felpakolom a holminkat és a hátamra dobom Fallont is. Még nagyon gyenge mivel a méreg még fogságban tartja egy ideig. Kimegyek a tölgyesből és átvágtatok a réten ahol a bőségszaru van. Meg sem kockáztatom a fenyőerdőt! Egyenesen a hegyre megyek, mivel azt már elég jól ismerem. Néhány órányi futás és gyaloglás után megtalálom a barlangot. Leteszem a szövetségesemet a fölre. A karja és a lába egyaránt be van kötözve. Járni és mozogni nem tud. Szerintem pár napig itt kell maradnunk. Betakarom, hogy ne fázzon és leülök mellé. Magamhoz húzom a táskámat és kiveszek belőle két húskonzervet és két műanyag kanalat. Az egyiket Fallonnak adom a másikat meg magamnak. Fallon éhes tekintettel felfalja a konzervet, ahogy én is. Az üres dobozokat elrakom a táskámba és ledőlök.
- Szeretnék neked adni valamit. – fordítja felém a fejét Fallon. A nyakához emeli a kezét és kotorászni kezd. Egy F betű medállal ellátott ezüstláncot vesz le magáról. – Geraint adta nekem még az aratás előtt. Tudod az aratás előtt lettem 12 éves. – hunyja le a szemét és kitöröl egy könnycseppet belőle. Megsimogatom egyenes szálú barna haját. – Neked akarom adni, hogy legyen rólad egy emlékem, ha meghalok! – nyomja a nyakláncot a kezembe. O betűt formál a szám és hirtelen akaratlanul is, de sírni kezdek.
- Ne, mondj ilyet! – rázom meg a fejemet. Fallon a tenyerembe zárja a láncot. Összetalálkozik a tekintetünk.
- Ígérd meg, hogy nyerni fogsz! – mondja erőtlenül. – Ígérd meg!
- Megígérem. – mondom remegő hangon. – Megígérem. – ismétlem, de elcsuklik a hangom. Fallon elmosolyodik és lehunyja a szemét. Holnap minden jobb lesz. És akkor felcsendül a himnusz.
Meg is hoztam volna a részt. Most nem halt meg senki ezért nem írom. Sietek a következővel addig is legyetek türelemmel. Ezt már egyszer mondtam. Ha valakinek nem tetszik a történetem, akkor egyszerű. Nem kell olvasni! Ha megírja nekem az neki jobb érzés? Hogy valakinek a munkáját, amivel dolgozik, azt minősíti? Hát akkor gratulálok! Őszintén. Tényleg ennyire rossz a blogom? Reni Everdeen :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése