12.Szövetségesek

Fallon könyörög, hogy adjam neki oda a késeimet. Most vesztette el a bátyját egy lavinában és majdnem meghalt. Nem lehet neki nemet mondani. Vigyorogva elveszi a késeket és az egyikkel egy ikszet rajzol a barlang oldalába. Átvágtat a másik végébe és hirtelen dobálni kezdi a késeket. Elkerekedett szemekkel bámulok rá és azon jár az eszem, hogy ezt meg, hogy csinálja? Fallon belevágja az utolsó kést is a falba és elégedett vigyorral felém fordul.
- Na? - unszol. Nem tudok mit mondani egész egyszerűen letaglózott az előbbi látvány.

- Ez csodás. - motyogom. - Hol tanultad ezt? - dőlök hátra a földön.
- Geraint tanított meg. Azt ne kérdezd, hogy ő hol tanulta. - szedi ki a késeket a falból és visszaadja. - Csak én nem vagyok olyan pontos, mint te. - hajtja le a fejét és leül mellém. Mivel a szemöldökömet ráncolom, elmosolyodik és mesélni kezd.
Fallon és Geraint a gong után el akartak futni, de a nyolcas lány (azt hiszem, hogy Benita néven emlegette) rá támadt Fallonra. Lebirkózta és már majdnem leszúrta amikor Geraint a hátába dobott egy kést. Odadobott egy táskát a húgának és befutottak a tölgyesbe. Estére keresni akartak valami szállást még a himnusz előtt. Sajnos összefutottak az ötös lánnyal, aki rájuk támadt. Fallon fojtotta meg a lányt. Ezek szerint az a lány halt, meg amikor az első estén a himnusz után eldörrent az ágyú. Nem sokkal később összefutottak a hivatásosokkal. Nem vették őket észre, de jobbnak látták, ha inkább a hegyekbe mennek. Így a következő nap elindultak a hegyekbe. Megláttak minket és megijedtek. Hogy őszinte legyek nekem fel sem tűnt, hogy itt vannak. Figyeltek minket Ulricával és követtek mindenhova. Egészen addig amíg Ulrica meg nem halt. Amúgy ebbe elég szar belegondolni, hogy alig pár napja halt meg. Nem mondanám, hogy nagy barátnők voltunk, de csak a szövetségesem volt. Fallon folytatja a történetet. Geraint szövetséget akart velem kötni, hogy megvédje Fallont de Fallon azt mondta, hogy, most ne mert meg kell gyászolnom Ulricát. Elmosolyodom. Ez tök aranyos volt tőle. Feltöltötték a kellékeiket vízzel és továbbálltak. Egészen jól meg voltak a lavináig. Fallon szemében könny gyűl. Szorosan magamhoz ölelem.
- Nem tudom hallottad -e de Geraint azt kiabálta, hogy bízzak benned. Mielőtt meghalt. - kezd el megint zokogni. Megsimogatom barna haját és hagyom, hogy összekönnyezze a vállamat. Hirtelen mintha nem is a viadalon lennénk és nem Fallon lenne a kezeim között. Megint a tizenkettedik körzetben vagyok és Colette könnyezi össze a vállamat, mert fél az első aratásától. Nem sírhatok! Most nem engedhetem meg magamnak.
Reggel előállok azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha elmennénk az aréna másik részére. Fallon a fejét rázza, miközben sapkát húz a fejére.
- Ne is gondolj még csak rá se! Megőrültél? Azért jöttünk el, mert ott vannak a hivatásosok ráadásul nem olyan, mint amilyennek látszik. - mondja ellentmondást nem tűrő hangon. A hátamra dobom a tegezt és az íjam húrját kezdem piszkálni.
- Oké. De akkor hova menjünk? - kérdezem. Fallon a sapkájába igazítja a haját.
- A rétre? Úgy tudom ott nincs senki. - gondolkodik el és elkezdjük, összeszedni ki vannak még a játékban
- A hivatásosok. - szólalok meg elsőként. - Clodagh, Carson és Rochelle. - sorolom fel a neveket. Fallon komoran bólint és felhúzza a kesztyűjét.
- Én és te az már öt. - számolja az ujjain. - Tegnap csak Geraint halt meg szóval heten vagyunk. Ki a maradék kettő? - kérdezi. Az agyamban kutatok a kiválasztottak után. Beharapom a számat és idegesen suttogom:
- Nash és a négyes lány. - idegességemben leveszek egy kést az övemről és belevágom a falba. Fallon odakapja a fejét és rámutat.
- Megrepedt. - mondja. - Megrepedt a barlang oldala.
- Jó tudom! - lépek oda és kihúzom onnan a kést. Visszateszem a helyére és elindulunk. A tegnapi lavinának nyomai sincsenek. A Játékmesterek ezek szerint hagynak egy kis időt, a természeti katasztrófa után, hogy összeszedjük magunkat. Fallon csendben sántikál mellettem. Megesik, rajta a szívem ezért leveszem az egyik táskát és odaadom neki. Fallon érti, a célzást magára kapja a harmadik táskát is és hagyja, hogy felvegyem. Fallon nem nehéz, hiszen ő is éhezett a körzetében. Bár gabonát termelnek, állítása szerint semmit nem kapnak belőle, csak ha feliratkozol tesszeráért. Ott nincsen Zug. Ott tényleg éhezés van. Fallon mesélni kezd a családjáról. Geraint nem az egyetlen testvére. Rajta kívül még van egy ikertestvére Florence, aki szintén jár aratásokra.
- És Geraint csak neked ígérte meg, hogy veled megy? - kérdezem, és kicsit megállok.
- Igen. - feleli és leszáll a hátamról. Kinyújtja a lábát és a nap felé fordítja az arcát. - Florence erősebb, okosabb és ravaszabb, mint én. Láttam már harcolni elég ügyes. Ő egyedül is túlélné a viadalt pedig annyi idős, mint én. - bök a mellkasára. Összekulcsolom a kezemet és magam elé bámulok. Hirtelen váltok témát.
- Menjünk a fenyvesbe! Ott tudnék vadászni is! - pattanok fel és villámgyorsan a hátamra dobom a kislányt. Futni kezdek az erdőbe és meg sem állok addig, amíg úgy nem tartja kedvem. - Mássz fel a fára, amíg vadászom. - teszem le a földre. Fallon bólint és belekapaszkodik az egyik fa törzsébe. Felaljazom az íjamat és háttal neki dőlök az egyik fenyőnek. Meglátok egy nyulat és azonnal lelövöm. A biztonság kedvéért még lövök egyet, hogy biztosan elég legyen. Kihúzom az állatokból a nyilaimat és felakarok állni, amikor valaki visszanyom a földre.
- Fallon? - próbálok megfordulni sikertelenül. - Fallon ez nem vicces.
- Nem Fallon az bébi. - suttogja valaki a fülembe és egy tőrt nyom a nyakamhoz. Előrébb tolja a tőrt és szép csíkot húz vele az arcomon. A vérem folyni kezd, lefelé miközben a fiú további helyeket keres. - Most meghalsz felrobbant lány! - mondja erélyesen és már majdnem elvágja a torkomat, amikor kiejti a kezéből a tőrt és hallom, hogy elesik. Megfordulok és a kis szövetségesemet pillantom meg. Eldörren az ágyú. Carson holtan egy késsel a hátában fekszik a hóban a vére pedig szép nagy foltot hagy benne. Megfogom a nyulakat és odébb állunk Fallonnal, hogy el tudják vinni a testét.
- Fel a fára! Ha ő itt van, mindjárt jön a többi. - kezdek el mászni az első fenyőre. Fallon habozás nélkül mászik utánam. Egy vaskosabb ágon megállunk és leülünk. Nem tévedtem sokat mivel az ágyúdörgés után nem sokkal megjelenik Rochelle és Clodagh!
- Carson! Carson! - kiabálja, azt hiszem Clodagh. A fáról tökéletesen látni a jelenetet. Rochelle a vértócsához lép.
- Meghalt! - rúg bele a hóba. - Valamelyik kinyírta! - sziszegi és beletúr vörös hajába, amit jelenleg nem fed sapka. Clodagh értetlenül bámul.
- Miről beszélsz Roch? - kérdezi. Rochelle égnek emeli a szemét.
- Clodagh! Szerinted ki ölte meg Carsont ha nem rég találkoztunk Nashhel és az új szövetségesével. - tárja szét a karját. Clodagh felordít.
- Chanel! - kiabálja. - Chanel ölte meg! - a hangja bosszúsan cseng, miközben belerúg egy fába. Fallon betapasztja a száját nehogy felnevessen.
- Pontosan. Mindegy majd holnap megkeressük őt. Úgyis kiborul, ha megtudja, hogy a szerelme egy másik lánnyal szövetkezik. - kacag fel gúnyosan Rochelle és hallani lehet távolodó lépteiket. Fallon ijedten rám pillant.
- Jól vagy? - simogatja meg a kezemet. A szemem előtt rémképek jelennek meg. A négyes lány és Nash szövetséget kötöttek. A féltékenység hatalmába kerít, és nem tudom megakadályozni könnyeimet. Most nem én vigasztalom Fallont. Most ő vigasztal engem. Nash az enyém. És bármi áron, de meg kell ölnöm azt a lányt!

Meg is jött a rész. Tudom sokat késtem vele, de nem volt időm megírni. A következő rész remélhetőleg holnap érkezik. Halottak: Carson Brewer. Ma kiderült, hogy anno kit öltek meg az első napon. Lots of Love Reni Everdeen :)