11.Lavina

Mondanám, hogy reggel besüt a nap a bejáraton, de akkor hazudnék mivel nem így van. Nash már ébren van, és az arcomat fürkészi. Megreggelizzük a megmaradt combokat és kimegyünk, a barlang elé ahol már nem esik a hó. Én a szirtek felé fogok indulni Nash pedig az erdőbe. Még utoljára megfogja a kezemet, magához húz, és megcsókol, majd elmegy. A gyomrom szaltózik, bukfencezik és egyebek, ahogy nézem az elém táruló utat. A hó még mindig ropog a talpam alatt, de már kiszúrok egy fénycsíkot a lábam előtt. A nap fokozatosan bújik elő a sötét felhők mögül és kiterjeszti fényét. Hatalmas mosoly kúszik az arcomra és beszippantom a levegőt. Ledobom a táskáimat és minden zavaró tényezőt a földre és a kabátommal letakarom. Eszembe jut, amikor két évvel ezelőtt télen Colette és Cora könyörögtek, hogy csináljak valamit, mert unatkoznak. Fogalmam sincs, hogy hogyan pattant ki a fejemből az ötlet, de táncolni kezdtem. Most ugyanazokat a tánclépéseket csinálom meg. Mire befejezem, a piruettet a nap még mindig nem jön elő teljesen. Visszaveszem a kabátomat, mert ki tudja, mikor kell megint elmenekülnie az embernek. A hátamra veszem a táskákat és az ölembe húzom az íjamat. Az arénának a túloldalát bámulom. A levelek napfényben úsznak és virágoznak. Ott biztosan nincsen hideg, mint itt. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattanok és már éppen el akarok indulni arra, amikor valami ropogni kezd mögöttem. Megfordulok, és ijedtemben hasra esem. Amilyen gyorsan csak tudok, oldalra fordulok és lábra állok. Egy hatalmas hógolyó majdnem kilapított. A szívemre teszem a kezemet, amikor fura kiabálást hallok a közelből. Kikerülve a zúgó havat futni kezdek a hang irányába.

Azonnal felismerem a hang tulajdonosát. Geraint az a kilencedik körzetből. A húga merevedetten áll és tátott szájjal bámulja a felé közeledő havat. Geraint észreveszi, hogy ott állok és rám pillant.
- Segíts! - olvasom le a szájáról. Összeráncolom a szemöldökömet. A következő pillanatban leveszi magáról a táskáját és a húgának dobja. A kislány elkapja, és halálra váltan várja a lavinát. Geraint neki fut, és teljes erejéből ellöki a lányt. Az ágyú eldörren. Geraint elsodortatta magát a húga életéért. A kislány egy sziklának csapódik a hirtelen lökéstől és mielőtt még magához térhetne, észreveszem, hogy egy újabb hólabda közeledik felé. Eszemet vesztve a hátamra dobom a vékony lánykát és futni kezdek. Bár a hó megfagyott és jég lett belőle egész könnyen mozgok. Futás közben rájövök, hogy egy pillantással Geraint a szövetségesem lett. Meg kell mentenem a húgát. Az emlékeimben lázasan kutatok a kislány neve után. Fallon! Ezt kiabálta Geraint a lánynak mikor ellökte. Legalább egy óráig megállás nélkül futok, mire végre elérkezünk a barlanghoz. Leteszem Fallont aki engedelmesen bemegy a bejáraton. Ledobja a bátyja és saját táskáját a földre és összerogy. Átöleli a lábát a kezével és előre-hátra hintáztatni kezdi magát. Először pityereg, majd sír végül már zokog.
- Meghalt! - motyogja. - Geraint meghalt! - formálja a szája a mondatot. Odamegyek hozzá és megkérem, hogy vegye le a kabátját és a cipőjét. Belebújtatom a hálózsákba és Ulrica kabátját a feje alá teszem. Ráterítem a kabátját és hagyom, hogy álomba sírja magát. Leveszem a fejéről a sapkáját és megsimítom sötétbarna haját. Kislányos arca kipirult a hidegtől és még így is remeg a hálózsák alatt. A bejárat felé fordulok és meglátom, hogy egy nagy adag hó zúdul le a bejáratra. Na, kezdhetek takarítani! A kezemmel és a lábammal egyaránt szedem le a havat az egyetlen kijáratról. Egy órába telik mire sikerül kiszabadítani magamat a hó fogságából. Elseprem a maradék havat is és visszamegyek a barlang belsejébe. Fallon motyorogni kezd és ásítva felkel. Mogyoróbarna szemei csillognak az ásítás és a nem alvás miatt. Befészkelem magamat mellé.
- Köszönöm. - mondja Fallon. - Hogy megmentetted az életemet! - simítja ki a szeméből a haját. Lerúgja magáról a takarót és meglátom, hogy a nadrágja tiszta vér. Odahajolok és óvatosan felhajtom a szárát. Egy nagy seb tátong, rajta és nagyon úgy tűnik, hogy a sziklának csapódás miatt eltört. Hozok egy adag fertőtlenítőt és kötszert. Kitisztítom a sebet és bekötöm a sebet, hogy ne vérezzen el. Fallon mosolyogva felveszi a kabátját és betakar minket. Beszélgetni kezdünk. Ő elmeséli, hogy a bátyja milyen fogadalmat tett neki az aratás előtt és a hivatásosokról is mesél. A bátyját be akarták venni maguk közé ezért sok mindent tud róluk. Például, hogy ki nem állhatják Rochellet! A lány hazudott az interjún mivel azért jelentkezett a nővére helyett, hogy megmutassa ő erősebb nála. A nővére azt mondta neki a búcsúzásnál, hogy reméli, megölik. Ez feltüzelte Rochelle haragját és mindenáron meg akarja nyerni a viadalt. A Hivatásosok meg akarták ölni és velem akartak szövetkezni, de én elszaladtam és Rochelle megtudta.
- Tájékozott vagy! - nevetek fel hitetlenül. Fallon vállat von. A hasam hangosan felmordul.
- Úgy tudom, neked vannak támogatóid! - bök a barlang felé. A fejem automatikusan odafordul és meglátom a kis ejtőernyőt végén a kis kosárral. Négy zsemle és sajt van benne. Felvágom a zsemléket és megkenem őket sajttal. Odaadok kettőt Fallonnak aki meglepődve harap bele a még meleg péksüteménybe.
- Ez isteni! - nyel le egy falatot majd még egyet és még egyet. Mosolyogva megeszem a részemet, amikor felcsendül a himnusz. Fallon köhögni kezd és tudom, most benn kell, tartanom nehogy kimenjen és meglássa a bátyja képét. Elpakolom a kosarat és megeszem az utolsó falat húst. Holnap elviszem Fallont az aréna másik részébe ahol ki tudja? Lehet több vagy lehet, hogy kevesebb veszély leselkedik ránk! Holnap kiderül. És, hogy Effie szavaival éljek: Holnap egy nagy- nagy-nagy nap vár ránk!

Bocsánat a késésért csak volt egy ki galiba a gépemmel és ez a rész kitörlődött. Újra kellett írnom az egész részt. Gondolhatjátok mennyire repestem az örömtől! Na, mindegy. Halottak: Geraint Stafford. Holnap jön a kövi.
Ui: Ha valakinek nem tetszik, a történet akkor ne olvassa! A designnel kapcsolatban pedig mindent ki kell próbálni. A második évad majd más színű lesz!