10.Öld meg!

Hihetetlenül szar érzés ágyúdörgésre ébredni. Fél kezemmel az íjamat tartom, a kezemben a másikkal pedig a szememet dörzsölgetem. Amikor végre leesik, hogy mire keltem fel majdnem lefordulok az ágról. Az ágyú. A fene esne belé! Az sem jobb, hogy egy nagy adag hó zúdul az arcomban. "Örömmel" veszem tudomásul, hogy a nagy hóvihar nem hagyott alább! Kioldozom a kötelet, ami fogságban tart a fához kötve és leugrom a fáról. Merre menjek? A tölgyesbe biztosan nem. A hegyre biztosan nem. A bőségszaruhoz biztosan nem. Ezek szerint vissza a barlangba. Mielőtt elindulnék, megeszem a tegnapról megmaradt mókus húst és aszalt gyümölcsöt. Majd végre elindulok a törzshelyemre. Útközben szedek valami bogyót és miközben mászom, a hóesésben megeszem. Felnézek az égre és egy ideig csak állok és hagyom, hogy a szemem tele menjen hóval. Sarki szél fúj az arcomba és egészen az arccsontomig hatol. Összerezzenek a hidegben és folytatom az utamat. Gondolom, ilyen hidegben nem jönnek elő a fecsegőposzáták így unottan dudorászni kezdek. Valami fura dallam férkőzött a fejemben és egyre hangosabban kezdem dudorászni. Meghallom, hogy utánoznak. Felkapom a fejemet a fára és meglátok rajta egy fecsegőposzátát. Átalakítja a dallamot és velem együtt énekelni kezdi. Bár nincs, sok kedvem mosolyogni mégis felkúszik az arcomra. Meglepődve veszem észre, hogy a kis madárka mellettem szökdécsel a hóban. Leguggolok hozzá. Kiseprem a hajamat a szememből és visszatűröm a sapkámba.
- Fázol? - ez tök abszurd. Egy madárhoz beszélek. A fecsegőposzáta megint elénekli a dallamot és visszaszáll az ágra. Felnevetek és tovább megyek. Roppanást hallok valahonnan. Ijedtemben beugrom az egyik fa mögé. Óvatosan kipillantok mögüle és meglátok két beöltözött alakot.
- Erre ment! Biztosan láttam. Tuti, hogy itt van! - mély hang üti meg a fülemet. Ismerős. Nagyon ismerős. Az emlékeimet pörgetem, hogy vajon melyik kiválasztott lehet az. A hetes fiú. Visszabújok a fa mögé. Kit kereshet?
- Hagyd! Nem éri meg megkeresni! - Nash. Itt van! A szívem ki akar ugrani a helyéről miközben, kihúzok egy nyilat a tegezből. Beleillesztem az íjba, de még nem húzom fel. Hátrálok egy lépést és kiszökkenek a helyemről.
- Nocsak, ki szökkent ki elénk? - húzza a hetes fiú gúnyos vigyorra a száját. - Mi van felrobbant lány meghallottad a szerelmedet? - kérdezi lány hangon. Felhúzom az íjamat és felé tartom. A fiú felkacag Nash pedig hátrál egy lépést. - Meg akarod ölni a szerelmed szövetségesét? - nyúl maga mögé és kihúz egy tőrt a táskájából. Nyelek egyet és Nashre pillantok, afféle sajnálom pillantással. Nash mosolyra húzza a száját és ennyit tátog: "Öld meg!" Tátva marad a szám a meglepettségtől és mielőtt a hetes fiú elhajítaná, a tőrt kiengedem a nyilamat a helyéről. Belefúródik a szívébe és hanyatt esik. Az ágyú eldörren. Mielőtt a légpárnás lenyúlna, érte lehámozom róla a táskát és kihúzom a nyilamat. Letörlöm róla egy kis hóval a vért és visszacsúsztatom a helyére. Nash hitetlenkedve rám néz. Végig nézek rajta. A jobb kezén a kabát el van szakadva és egy nagy vérfolt van rajta.
- Mi történt a karoddal? - vetem oda rideg hangnemben. Nash lepillant a kezére és vállat von.
- A "szövetségesem" az életemre tört. - kapja el a táskát, amit felé hajítok.
- Ha velem jössz, lefertőtlenítem. - mondom és elmegyek mellette. Nash futtában utánam jön. Fél óra múlva már a barlangban ülünk. Minden kémia emlékemet felelevenítem és belekeverem a piába a jódot. Levágok egy darab kötszert és mielőtt lefertőtleníteném Nash sebét havat teszek rá. Miután úgy gondolom, kitisztult rányomom a fertőtlenítőt. Tele van a táskám fertőtlenítővel, de így láttam egy kísérletet kémia órán és már Mrs.Everdeen -nél is láttam. Körbetekerem a kezét és összetűzöm.
- Jobb? - térdelek mellé. Nash bólint és a barlang oldalának dönti a fejét. - Nem vagy éhes? - pattanok fel. - Elmegyek, hozok valami kaját. - mutatok a bejáratra és már ki is mennék amikor Nash elkapja a karomat és visszaránt.
- Chanel! - a szeme mindjárt lecsukódik, de még a nevemet formálja az ajka.
- Igen? - nézek a szemébe. Nash végighúzza a kezét a kesztyűmön.
- Szeretlek. - motyogja a szám pedig tátva marad. Kirántom a kezemet az övéből.
- Nash ezt már túltárgyaltuk! - fordulok el. Nash feljebb tápászkodik és háttal a falnak dől. - Szakítottunk. Jobb ez így.
- Nem! Nem jobb. Chanel szeretlek és hiányzol. Nem értem, hogy miért dobtál és vissza akarlak kapni. - ordítja. Csendre intem, és mellé helyezkedem. Lehúzom a kesztyűmet és végigsimítom az arcát. Nash összekulcsolja az ujjainkat és magához húz.
- Hülyeség volt. Ideges voltam, mert Cora beteg lett. Sajnálom. - mondom a szájára. - De nem hiszem, hogy sok értelme lenne kibékülnünk a viadal kellős közepén. Csak egyikünk nyerhet. - csordul ki egy könnycsepp a szememből. Nash egy gyors mozdulattal lepuszilja rólam. - Nem maradhatunk együtt. Túl veszélyes volna.
- Holnap elmegyek. Addig meg legyél velem. - veszi le a sapkámat a fejemről. A vállára hajtom a fejemet. Nem nyerhetjük meg ketten a viadalt. Lehet, hogy Katnissnek és Peetának sikerült, de, csak azért mert Katniss trükközött a bogyókkal. Neki elvette az eszét a szerelem, de nekem nem fogja. Nash az arcomat fürkészi. Hirtelen minden bevezető nélkül felugrom és kimegyek a hóesésbe. Vagyis a nem hóesésbe. Ugyanis egyik pillanatról a másikra abba maradt. Legyintek egyet és elfutok keresni valami állatot, amit meg lehet enni. Két nyúl ugrándozik a fehér hóban. Könnyedén beléjük mélyesztem a nyilakat. Még kint megnyúzom az állatokat és meg is sütöm. Most már csak nyolcan vagyunk versenyben mivel megöltem a hetest és reggel is kinyuvadt valaki. A nyulak már majdnem megégnek ezért gyorsan eloltom a tüzet és visszamegyek a barlangba. Nash furán pislog rám. Nem állok, vele szóba csak odaadom neki az egyik nyulat. Csendesen enni kezdünk. Miután leharapom az utolsó falatot is a nyúlból előveszem a késemet és tovább hegyezem az elkezdett bot másik végét. Nash elalszik, és édesen szuszogni kezd. Aranyos, amikor alszik. Elmosolyodom és tovább szórakoztatom magamat. Felcsendül a himnusz. Kiülök a barlang szájához és az égre nézek. A második körzeti fiú képét mutatják elsőnek. Horatio. Vajon ki ölte meg? Aztán a hetes fiút is mutatják, akit én öltem meg.
- Yestin ölte meg Horatiot! - teszi kezét a vállamra Nash. Összerezzenek a hirtelen mozdulattól és szembe fordulok vele. - Aztán engem is megakart és téged is! Úgy volt vele, hogy már csak tízen vagyunk győznie, kell. - simogatja, a hajamat miközben beszél. Szemei csillognak, ahogy a számat nézi. Beletúrok göndöres hajába és odahajolok hozzá. A szájára tapasztom a számat és szenvedélyesen megcsókolom. Beleveszek a csókba és teljesen elfeledkezem arról, hogy az Éhezők Viadala arénájában vagyok. Hogy mi a nevem és, hogy honnan jöttem. Most csak mi ketten vagyunk és szeretjük egymást. Még ha rövid ideig is.

Rövid nagyon rövid rész. De remélem, az kárpótol majd titeket, hogy ma még a kövit is felteszem. Amúgy tegnap majdnem lefordultam a székemről, amikor megláttam, hogy csak tegnap 333 megtekintése volt a blognak. Halottak: Horatio Pearson és Yestin Shepherd. Jön mindjárt a következő. Komikat szívesen fogadok.
Ui: Köszönet a kémia tanáromnak, akinek köszönhetem a fertőtlenítő szert tudott Chanel gyártani! (Ma vettük kémián ezért tudom!)