7.Lakoma

Miután enyhül a viszketésünk a kenőcsnek köszönhetően elindulunk felfelé. Direkt elkerüljük a rétet ahol még az utóbb a Hivatásosokba bukkantunk. Egyszerre két ágyú dörren el. Ezek szerint ketten meghaltak. Remek.
- Most már elárulod minek a síléc? - szökken mellém Ulrica. A kezébe nyomom a neki szánt felszerelést.
- Mi a jó a viadalban? - dugom bele a lábamat a sílécbe. A hó még mindig nagy pelyhekben hullik a földre így egyre mélyebb a hó. Rici égnek emeli tekintetét és elgondolkodik.
- Ööö...Semmi? - teszi fel a kérdést. Elmosolyodom.
- Most egy kicsit jól érezzük magunkat, mert ki tudja, meddig leszünk még életben! - mondom. Ulrica a nyakamba ugrik és magához ölel. Megsimogatom a hátát és felmászunk a hegyre. 2 óráig tart vagy többig mire végre felérünk. Kitekerem a sálamat a nyakamból és az arcom elé húzom. Ulrica ugyanígy cselekszik és starthoz állunk. Belekapaszkodom a botokba, amiket én csináltam. Az íjamat felkötöztem a zsákomra.
- Készen állsz? - kiabálok át Ricinek. Bólint egyet. Most vagy soha! Meglököm magamat és siklani kezdek a puha havon. Nem törődöm, semmivel csak száguldok. Végre olyan jó érzés, hogy valami jót is csinálunk az arénában. Nem csak eszünk, alszunk, gyilkolunk vagy futunk. A mellettem elsuhanó tájat bámulom megbabonázva. A szél telefújja az arcomat hóval, de én mégis élvezem, amit csinálok. Nem sokkal később megállunk és vége is van a jónak.
- Még egyszer? - Ulrica csillogó szemekkel néz rám. Megrázom a fejemet és lekötöm az íjamat a táskámról. Összekötöm a talpakat a botokkal és az íjam ideiglenes helyére kötöm. Rici bénázik egy kicsit, de segítek neki. Szomorúan kullogva indulunk el a forráshoz vízért. Elseprem egy kis seprű szerűséggel a lépteinket. Megtaláljuk a forrást és megtöltjük a palackjainkat. Nagyokat kortyolunk a hideg vízből és újra megtöltjük.
- Hallod! Már napok óta csak húst eszünk. Keressünk már valami gyümölcsöt is és rendezzünk igazi kajálást. - mossa meg az arcát Ulrica. Igaza van. Nem jó ez így, hogy állandóan csak húst eszünk. Felajánlom, hogy elmegyek az erdőbe és lövök valami húst és keresek bogyókat is. Rici a másik irányba indul. Csendesen nem igazán megy az osonás mivel a hó ropog a talpam alatt. Inkább a kitaposott útra merészkedem. Leszedek egy mókust a fáról, két nyulat a földről és sikerül egy siketfajdot is lőnöm. Összekötöm őket a lábuknál fogva és a hátamra dobom. Mindenféle gyümölcsöt és bogyókat összegyűjtök és az aszalt gyümölcsös zacskóba teszem. Beledugom a táskámba és indulok is vissza. Rici a sapkáját tele rakta... málnával. Elkerekedett szemekkel nézem a zsákmányt és bekapok egyet.
- Ez Isteni! De mit keres egy málnabokor az Alpokban? - dobom le az állatokat a földre. Most vagy a Játékmesterek ennyire hülyék vagy csak egész egyszerűen beraktak egy málnabokrot. De nem fontos. A lényeg, hogy van. Parazsat csinálunk, és amíg izzik, megnyúzzuk az állatokat. A húsokat két botra húzzuk és megsütjük őket. A málnákat a sapkában hagyjuk az általam szedett gyümölcsöket pedig a kiterített sálamra tesszük az aszaltakkal együtt. Megízesítjük a húsokat bogyókkal és már éppen enni kezdenénk amikor Rici felsóhajt.
- De jó lenne most egy kis kenyér is hozzá! - egyetértően bólintok. Igazából ez célzás lenne a támogatóimnak. Nem is kell, sokat várni egy kosár érkezik a hóba. Katniss kézírásával ennyi van írva a papírra: Telhetetlenek! Felnevetek és megnézem a kosár tartalmát. Négy zsemle van benne és egy kecskesajt. Az egyik késemmel kettévágom a zsemléket és rájuk kenem a sajtot. Beleteszek egy kis gyümölcsöt és összenyomom. Két zsemlét adok Ricinek aki jóízűen enni kezdi a zsemléket és hozzá a húst. Most először érzem magamat igazából jóllakottnak pedig a Kapitóliumban tényleg telepakoltak kajával. A maradék húst és gyümölcsöt összecsomagoljuk és elrakjuk későbbre. Bevonszoljuk magunkat a barlangba és a falnak támaszkodva nézzük a naplementét.
- Annyira szerencsés vagy! - szólal meg a fényjelenség után szövetségesem. Azzal szórakoztatom magamat, hogy egy botot hegyezek a késemmel. De erre a mondatra felkapom a fejemet.
- Miért? - kérdezem. Rici az ölébe húzza a táskáját és felteszi a szemüvegét.
- Van egy csomó támogatód, akik ha valami bajod van, egyből küldik az ajándékot. Jól bánsz a fegyverekkel és minden növényt ismersz! És még szép is vagy felrobbant lány! - rázza a fejét. Féloldalas mosolyra húzom a számat és tovább faragom a botot.
- Nem az számít ki, hogy néz ki. Hanem, hogy ki hogyan harcol. - mondom és nem is nézek fel tevékenységemből. Csendben ülünk egymással szembe. A botot már olyan hegyesre hegyeztem, hogy simán elmehetnék ősembernek.
- Nem vagy álmos? - emelem meg a fejemet. Ulrica a fejét rázza, amikor felcsendül a himnusz. Kinézek a barlangból és megnézem a két halottat. A negyedik körzetbeli és a tízes fiú képe kerül fel ma az égre. Rici kapkodva veszi a levegőt, amikor meglátja körzet társát az égen. Látom, hogy mindjárt sírni fog így mellé ülök. Átkarolom a vállát és hagyom, hogy fejét a vállamra hajtsa.
- Hazudtam! - motyogja maga elé. Megsimítom a haját és arról biztosítom, hogy semmi baj nem hazudott. Rici álomba sírja magát. Betakarom a hálózsákkal és fejét a táskájára teszem. Ekkor valamire figyelmes leszek. Elállt a hóesés.

Egy unalmas és rövid résszel érkeztem. Mivel szóltam előre, hogy ilyen lesz, ne lepődjetek meg. Talán a következő rész izgalmasabb lesz, de utána megint lesz két unalmas. De hát ilyenek is kellenek. A halottak: Bradwin Dickerson, Vijay Conway
Este felrakom, a nyolcadik rész addig várom a komikat! Lots Of Love Reni Everdeen :)