6.Hivatásosak

 Az egész napos túrának köszönhetően egészen messzire jutunk. Eddig csak sziklák és erdők voltak, de hirtelen a hatalmas fenyők eltűntek és kis törpefenyők lettek helyettük. A nap már a délutánt járja így Ulricával közös megegyezés alapján tábort verünk a virágos, havas réten. Rici elmegy tűzifáért, amíg én vadászom. Egy Zerge ugrándozik egyik szikláról a másikra. Egy pillanatra megáll. Pont annyira amennyi idő alatt le tudom kapni a patáiról. A madzaggal összekötöm a lábát és magam után vonszolva viszem a szálláshelyünkre. Ulrica egymásnak dönti a botokat és kiszedi a táskámból a gyufát. Meggyújt egy ágat és parazsat csinál. - Egy zerge? Remek vacsink lesz. - tapsol egyet örömében. A tizedik körzetből jött tudja, hogyan kell bánni az állatokkal. Könnyedén megnyúzza, addig én ébren tartom a parazsat. Az ágyú eldörren. Ijedtemben hátraugrok és egy égő bot nekicsapódik a karomnak. Felszisszenek a fájdalomtól. Mivel lehúztam a kezemről a kesztyűt vissza tudnám venni, de a kezemen csúnya égési seb van. Ulrica felszeli a zergét és egy botra szúrja a húsokat. Az egyiket a kezembe nyomja.
- Mi történt? - mutat a kezemre ahol egy nagy vízhólyag keletkezett.
- Megégett. - felelek és hozzányomok egy kis havat a bőrömhöz. Alig sül meg a zerge egy kis csomag érkezik ejtőernyővel. Felkapom és kibontom. Egy cetlin ez áll: Ismerős! Elmosolyodom Katniss kézírása láttán és kiveszem a kenőcsöt a csomagból. Egyből elmúlik a hólyagom és szépen múlni kezd. Vajon mennyibe kerülhetett, hogy ezt elküldjék nekem? Belesüllyesztem a táskámba a égési sérülésre való kenőcsöt. Megesszük a zergét és összepakoljuk a cuccunkat. Az idő lehűlt és már elég sötét van. Arra leszek figyelmes, hogy felcsendül a himnusz. Ma csak két képet vetítenek a képre. A harmadik körzeti lányt és az ötös lányt. A hajammal kezdek babrálni és szövetségesem felé fordulok.
- Szerinted melyik halt meg tegnap este? - kérdezem. Ulrica vállat von. Sokáig egyikőnk sem tud elaludni így a csillagos eget bámuljuk és hópelyheket fogunk. Ulrica az otthonáról, az öccséről és nővéréről és a szüleiről beszél. A táskámra dőlve hallgatom. Miután befejezi, megkér, hogy én is mondjak magamról valamit.
- Tizenöt éves vagyok. - fordítom felé a fejemet. Rici felnevet. - Conor Hebert húga vagyok. Van két húgom és meghalt az anyám. A tizenkettedik körzetben élek és én tartom el a családomat az apámmal. - tudom, hogy vesznek a kamerák, de könnyezni kezdek, és valamiért úgy érzem, nyugodtan elmesélhetem neki az anyám halálát.
Tél volt. A hó nagy pelyhekben hullott a tizenkettedik körzet lucskos talajára én pedig az öt éves húgommal játszottam az udvaron.
- Kapj el ha tudsz! - kántálta Colette. A még járni tanuló Cora a jégen csúszkált apa meg felügyelte minden lépést. Anya a növényeit takarította meg a hótól. Véletlenül belerohantam az egyik ültetvényesbe és letapostam egy paradicsom palántát. Anya dühösen kiabálni kezdett velem én meg hallgattam. Sírva berohantam a házba és bebújtam a takaróm alá. Este lefekvés előtt anya bocsánatot kért tőlem és nyomott egy meleg puszit a homlokomra. Nem értettem miért olyan meleg a szája, de nem kérdeztem meg tőle. Láttam anyám könnyeit csillogni az arcán. Reggelre leállt anya szívverése. Apa azt mondta, hogy a tüdeje nem bírta tovább. Akkor ezért kért tőlem bocsánatot. Mert tudta, hogy más nincs sok hátra.
Rici feszülten hallgatja a történetet és elkomolyodva figyel. Miután befejezem a mondandómat felül és szorosan magához ölel.
- Nem vagy álmos? - kérdezi. Megrázom a fejemet. - Én se. Szerinted menjünk tovább? Egyikőnk sem tud aludni. - kezdi el a kabátjának cipzárját fel-le húzogatni. Bólintok és a hátamra dobom a táskámat. A tegezt is mellé dobom majd a kezembe veszem az íjamat. A kések csilingelni kezdenek az oldalamon, ahogy felállok. Ulrica hasonlóan cselekszik, és végre elindulunk. Nevetést és hangos beszélgetést hallunk. És egyre közelednek.
- Gyerünk, bújj oda! - mutatok egy nagyobb és szélesebb bokorra. Rici engedelmesen bepattan, mögé én meg mellé guggolok. Lefogom a késeimet, hogy ne csörögjenek.
- Ha megtaláljuk a lányt én ölöm meg! Elvitte az egyetlen íjat, ami volt a bőségszarunál! - a második körzetbeli lány hangját hallom és egyre közelebbről.
- Figyelj Clodagh! Tudom, hogy ezért fújsz rá, de mindannyinknak van oka rá fújni. Például a tizenkettő pontszáma. - az egyes fiú hangja tölti be a rétet.
- Szerintem itt álljunk meg és rakjunk tüzet! Úgy sem mer ránk vadászni senki sem! - Rochelle hangja üti meg a fülemet.
- Igaza van. Ha valaki ránk támad, kinyírjuk! - egy puffanást hallok és a második körzeti fiú hangját. A hivatásosok a mi helyünkre pakoltak. Bele sem merek gondolni mi lett, volna ha nem jövünk el onnan. Rici sziszegve törökülésbe ül a bokor mögött és vakarni kezdi magát. Én is viszketni kezdek, de mielőtt vakarózni kezdenék, meghallom Rochelle hangját.
- Mindenesetre mindannyian szeretnénk Chanel halálát! Így az ajánlatom a következő... - nem bírom, idegekkel üvölteni akarok. A hivatásosok meg akarnak ölni! Rám vadásznak.
- Várjuk, meg amíg elalszanak utána viszont futás! - súgom oda szövetségesemnek.
- Van ennél nagyobb gondunk is! Azt hiszem valami olyan bokorba ültünk, amitől viszketni kezdünk! - vakarja a kezét Ulrica. Lehúzom a kesztyűmet és észreveszek egy csomó piros foltot a kezemen, amik irdatlanul viszketnek. Az égre bámulok, de tudom, hogy addig nem kapunk ajándékot, amíg a Hivatásosok itt tanyáznak. Órákig kenegetjük hóval a sebeinket és vakarjuk, de mintha csak egyre több és több lenne, egyre jobban viszket. Kimerészkedek a bokor mögül és meglátok négy testet, ahogy egymásnak dőlve alszanak.
- Gyorsan! Futás! - mondom és felrántom Ricit a földről. Mielőtt még elindulnánk, eltöprengek. Ha elfutunk a hóban látszódni fognak a lábnyomaink. Végighúzom a kezemet az arcomon.
- Fordulj meg és háttal futunk! - susogok. Ulrica összeráncolja a szemét és kérdezni akar, amikor meglátja, hogy mocorogni kezd az egyik Hivatásos. Vadul bólogatni kezd, és háttal futni kezdünk. Már rég elhagytuk a rétet, amikor végre megfordulunk, és rendesen sétálni kezdünk.
- Miért kellet háttal futnunk? - dől neki egy fenyőnek Rici. A késemmel lehántom a fa kérgét.
- Hogy ne lássák meg a lábnyomainkat! - magyarázom. Tovább "pucolom a fatörzsét és indákat készítek. Kicsit feljebb mászom a fán és néhány ágat is lefűrészelek a késemnek azon részével.
- Mit csinálsz? - röhög fel Rici. A földre térdelek és összekötök két levágott egyenes fakérget.
- Kérlek szépen síelni fogunk! - mondom és megvakarom a kezemet. Abban a pillanatban zenélve lehullik az ejtőernyő a hóba.

Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett. Előre szólok, hogy a hetedik is ilyen lesz, de a nyolcadik kicsit hosszabb! Köszönöm a visszajelzéseket nagyon jólestek! Most pedig a halottak:
Aaliyah Schultz és Dana Gaines.
Egyelőre nem mondom meg kit öltek meg az előző, részben mert majd a történet folyamán ki fog derülni. Holnap jön a kövi addig is kitartást! Lots of Love: Reni Everdeen :)