4.Hatvan másodperc

Utoljára megyek fel a lakosztályba a lifttel a Kiképzőközpontba. A lábam remeg, miközben beszállok a liftbe és benyomom a tizenkettes gombot. Elsőként érkezem meg a társalgóba és a cipőmet lehúzom a lábamról. 10 perccel később a többiek is beesnek az ajtón. Cinnával még holnap találkozom de Katniss, Peeta, Haymitch és Effie még ma a Főhadiszállásra mennek, hogy támogatókat szerezzenek nekünk. Effie mindkettőnk arcára puszit nyom és egy szomorú mosolyt követően elhagyja a helyiséget. Haymitch sok sikert kíván és megveregeti a vállunkat. Peeta magához ölel.
- A legjobbakat! - húzza végig kezét a vállamon és Nashez fordul. Katniss a karjaiba kap és nem is akar elengedni.
- Gyors vagy! Próbálj meg holmit szerezni, de csak akkor, ha nem fenyeget veszély! - tol el kicsit magától és könnycseppek csorognak végig az arcán. - Meg tudod csinálni! Te fogsz nyerni! - mondja, én pedig bólogatok. Elindul kifelé, de még visszafordul; - Ne utánozz engem, mert bajod eshet! - azzal becsukja maga után az ajtót és elmegy. Ketten állunk a társalgóban. Szipogva elkenem a maradék festékemet is, végül Nashez fordulok.
- Holnap találkozunk. Remélem. - motyogom idegesen és elindulok az ajtó fel. Nash megragadja a karomat és visszaránt.
- Várj! Lehet, hogy holnap meghalok. És ha meghalok, szeretnék a te csókoddal elmenni a másvilágra! - húz közelebb magához. A könnyeim a sminkem maradványait végighúzzák az arcomon. Gyorsan odahajolok Nashez és megcsókolom. Nem tart sokáig csak éppen, hogy de ez is több mint a semmi. Kilépek az ajtón és futni kezdek a szobámba. Beállok a zuhany alá és össze-vissza nyomkodom a gombokat és néha sikítva néha sírva hagyom, hogy lefolyjon a lefolyón a sminkem. A hajamat is megmosom, mert kitudja mi lesz még vele. Miközben a hajam szára magamat nézem a tükörben. Láthatóan kicsit híztam a Kapitóliumban de ez csak jól fog jönni az arénában. Az aréna! Vajon milyen lesz? Sivatag, esőerdő, dzsungel, tenger esetleg valami új? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy rettegek. Belebújok valami selyemszerű hálóingbe és nyakig húzom a takarómat. Órákig forgolódom a meleg és puha ágyban, de sehogy sem jön álom a szememre. Muszáj, valamicskét aludnom mivel nem akarok holnap a nagy vérfürdő közepette elaludni aztán soha többet felkelni. Végül sikerül magamat álomba sírni.

Reggel Cinna megkeres és valami könnyű ruhát ad rám végül a tetőre megyünk. Nem sokkal később a levegő egén egy légpárnás hajó tűnik fel. Ledobják, a kötelet én pedig elindulok felfelé. Amint felérek, elengedem a kötelet és egy fehér köpenyes nő lép mellém.
- Nyomkövető. Ha nem mocorogsz, akkor nem fog fájni. - azzal beleszúrja a karomba a tűt és a nyomkövető eltűnik a bőröm alatt. Most már tényleg nincs visszaút! Cinna is feljön utánam aztán egy Avox kíséretében egy másik szobába megyünk. Rengeteg ételt látok, de úgy érzem magamat, mint aki menten kidobja a taccsot. Mire befejezem az evést legszívesebben hánynék egyet, de magamban kell tartanom, mert nem tudom mikor eszek legközelebb vagy egyáltalán eszek -e még életemben? Elsötétül a légpárnás ablaka, ami annyit tesz, hogy nem sokára megérkezünk az arénába. A szívem a torkomba ugrik és lehunyom a szememet. Leereszkedünk a kötéllel az aréna alatti katakombákba és kezdetét veszi az, amitől eddig rettegtem. Cinna beprogramozza, a tusolót én pedig lefürdök. Megmosom a fogamat és várom, hogy felöltözhessek. Cinna először egy vastag pamut harisnyát ad rám. A harisnyát egy bélelt nadrág követi. Felülre egy hosszú ujjú felsőt és vastag pulcsit veszek. Kezdek izzadni, de még korántsem végeztünk. Egy nagy hótaposó csizmába dugom a lábamat, ami belülről meleg és bélelt.
- A cipő nem ázik át! Most próbálj benne mozogni. - adja utasításban Cinna. Körzök néhányat a szobában. Miután megtettem Cinna egy vaskos téli kabátot ad rám. Felhúzza a cipzárt és hátrébb lép. Úgy érzem magam, mint egy eszkimó. Cinna felköti a hajamat és befonja. Végezetül kesztyűt húz a kezemre és egy sapkát nyom a fejemre. - Katniss megkért, hogy ezt adjam neked oda. - majd kihúz a zsebéből egy kitűzőt. A fecsegőposzátás kitűzőt! Amit Katniss is viselt az ő viadalán.
- Ezt nem fogadhatom el! - teszem fel a kezemet. Cinna figyelmen kívül hagyva ellenkezésemet a kabátomra tűzi a fecsegőposzátás dísztűt. - Köszönök mindent! - motyogom, miközben egy könnycsepp végig gurul az arcomon. Cinna gyorsan letörli a könnycseppet.
- Felesleges. Katniss barátja az én barátom is. - mosolyog rám kedvesen. Visszanyelem előtörni készülő könnyeimet és megölelem. Az ölelésünket egy női hang szakítja félbe. - Meg tudod csinálni! Chanel, te fogod megnyerni a hetvenhatodik Éhezők Viadalát! - mondja, miközben fellépek a fémlapra. Még mondani akarok valamit, amikor egy üveghenger leereszkedik kettőnk közé. Végem van! Ez az első, ami eszembe jut. Cinna bólint, egyet mire az üveghenger emelkedni kezd. Néhány másodpercig sötét van, de a fémlap hirtelen kilök az arénába. Hegyeken akad meg a tekintetem.

Claudius Templesmith hangja tölti be az arénát.
- Kezdődjék hát a hetvenhatodik Éhezők Viadala!
Hatvan másodpercem van körbe kémlelni az arénát, a bőségszarut és a kiválasztottakat. A bőségszaru egy hóval borított mező közepén áll. Mindenhol hátizsákok, fegyverek és csomagolt kaják. A kiválasztottak idegesen és félve kémlelődnek. Az aréna meg csodálatos. A mezőt körbe fenyőerdő veszi körül mögötte pedig hatalmas alpesi hegyek húzódnak. A hó szakad, nekem pedig kezd derengeni, hogy miért vagyok úgy felöltözve, mint a Télapó!
3, 2, 1
A gong megszólal én, meg mint akit ágyúból lőttek ki futni kezdek. Felkapok egy táskát, egy adag kést és igen! A nyilat a tegezzel. Egy fiú fut, felém nem tudom melyik körzetből. Fülbevalós macsónak tűnik, de én nyilat lövök a szívébe. Ismerős hang üti meg a fejemet. Ulrica. Ulrica kiáltása. A bőségszaru túloldaláról érkezik a hang én meg csapot-papot hagyva rohanni kezdek. Elhajolok a felém hajított késektől, dárdáktól és egyéb dolgoktól és végre meglátom Ricit! Egy fegyvertelen lány fojtogatja, de nem sokáig. Egy kést vágok a hátába. Rici rám pislog. Ijedt a tekintete és ülve araszolni kezd.
- Ulrica fogj egy táskát és futás az erdőbe! - kiabálom. Ulrica engedelmeskedik és felkapja az első keze ügyébe akadó sárga táskát. Futni kezdek az erdőbe. Néhány másodperc elteltével Rici utolér. Megszámolhatatlan ideig csak futunk. Végül egy fenyőfa tövében kifújjuk magunkat. Még nem hangoztak fel az ágyúk így biztosra veszem, hogy még tart a vérfürdő.
- Menjünk fel a hegyre, keressünk, vizet utána táborozzunk le! - mondom. Ulrica lihegve bólint, de mielőtt elindulnánk, megállít.
- Szövetségesek? - nyújtja ki sovány kezeit. Komoran megrázom a kezét.
- Szövetségesek!

Nem írom még le a halottakat mivel még tart a vérfürdő. Az ötödik rész végén lesznek leírva a halottak és a képük is ki lesz cserélve. Hamarosan érkezik az ötödik rész!