1.Aratás

Colette hangosan felsír, a szemeim pedig máris kipattannak. Kibújok az ágyamból és átmegyek Colette ágyához. Colette könnyes szemekkel a plafont bámulja mellette Cora nyugodtan és békésen szuszog. Hárman vagyunk testvérek. Vagyis négyen. Nem rég töltöttem be a tizenötöt Colette fél éve lett tizenkettő Cora pedig most lesz 10. Mázlista! Neki még nem kell aggódnia a viadal miatt. Odabújok Colette mellé és közben eszembe jut Conor a bátyám. Alig voltam hát éves, Colette lehetett 3 és Cora akkoriban töltötte be az egyet. Conor már 16 éves volt. Az aratáson a kapitóliumi hölgyike (Akkor még nem Effie Trinket volt!) Kihúzta a nevét, Conor pedig bevonult az arénába. Bár 8 pontot kapott nem igazán sikerült neki támogatókat szereznie. Viszont szövetséget kötött a hivatásosokkal! Bár, ne tette volna! Mikor már csak ketten voltak versenyben kiderül a történetből, hogy nem Conor győzött. Így megsirattuk itthon és szépen eltemettük. Az anyánk két évvel később halt meg tüdőgyulladásban így apára maradtunk. Apa annyira keveset van itthon, hogy szinte nem is látjuk. Folyton a bányában van, vagy ha nem akkor elvállal valami melót, amivel még egy kis plusz pénzt kereshet magának. Így én vigyázom a lányokra. Conor régi ruháival szoktam üzletelni a Zugban így néha van mit ennünk. A hátsó kertben van egy kis kertünk, amit még anya ültetett azt én gondozom. Terem rajta zöldség és van egy almafánk is. Ezért sokszor eszünk zöldséget, de ami kimarad vagy eladom, vagy félrerakjuk. Colette a vállamra teszi a fejét és összekönnyezi a vállamat. Megsimogatom rövidre vágott barna haját és hagyom, hogy álomba sírja magát. Hiszen, holnap van az aratás!

Reggel Colette békésen alszik a vállamra hajtott fejjel. Cora pedig még horkol is. Óvatosan félre rakom, a húgomat majd felöltözöm és kimegyek a kertbe. Szedek, egy kis reggelire valót majd megnézem a tyúkólat.

 - Jó reggelt! - köszönök be a csapat buta tyúknak, akiket én neveltem. Megnézem, hogy tojt - e valamelyik tojást és örömmel kiveszem alóla. Beviszem a házba a tojásokat és a hagymát, amit szedtem és jó kis reggelit komponálok belőle. Colette remegve jön ki a konyha szerűségbe és várja, hogy elé tegyem a reggelijét. A mai napra a bányászok és az emberek szabadságot kaptak így apa ma itthon lesz.

 - Nem kapsz, amíg a többiek fel nem kelnek! - fordulok egy pillanatra felé. Colette összefonja maga előtt a karját és hátradől a rozoga fa széken. Apa ásítva nyomában Corával jön ki a konyhába. Kirakom, négy tányérra a tojást majd teszek beléjük egy villát és lerakom eléjük.

 - Jó étvágyat! - mosolyodik el Cora és már tömi is magába a reggelijét. Én is megeszem a sajátomat.

 - Ez isteni volt Chanel! - dől el a székén apa és majdnem felborul mivel a szék nincsen erre kiképezve. Mosolyogva beledobálom a tányérokat és egyebeket egy lavór szerűségbe és hideg vizet engedek rájuk. Colette kimegy az udvarra játszani Corával apa pedig úgy dönt, hogy az aratásig szundít egyet. Elmosom a tányérokat és a villákat aztán tisztára törlöm őket és elpakolok. A kamrában találok egy kevés paprikát és almát. Beleteszem őket egy moly rágta kosárba és elindulok a Zugba. Ez a hely még aratás napján is nyitva van! Megkeresem a helyemet és kipakolom a cuccomat. Leülök egy ütött-kopott sámlira és várok. Várom, hogy valaki felfigyeljen az áruimra.

 - Jó reggelt Chanel! - hallok meg egy ismerős hangot. Felkapom a fejemet és szembe találom magamat Katniss Everdeennel! - Szép almák! - jegyzi meg mosolyogva és a keze közé kap egyet.

 - Köszi. - suttogom. Katnissel régebb óta ismerjük egymást. Én 11 éves korom óta járok a Zugba, vagyis alig négy éve. Amikor megismerkedtünk én adtam neki két paradicsomot és egy répát ő meg adott érte cserébe két mókust. Azóta így üzletelünk egymással a mai napig. Csak ő közben megnyerte a 74. Éhezők Viadalát és rengeteget van a Kapitóliumban így ritkábban találkozunk.

 - Hogy vagytok? - tűröm a fülem mögé barna hajamat. Katniss visszateszi az almát a helyére.

 - Jól. - forgatja meg a szemét aztán mindketten felnevetünk. - És ti? Hogy vannak a húgaid? - érdeklődik kedvesen. Vállat vonok.

 - Colette készül az első aratására. - emelem égnek a tekintetemet. - Cora nyugodt mivel még van két éve. Én meg fura mód, de nem izgulok. - tárom szét a karomat esetlenül. Katniss féloldalas mosolyra húzza a száját.

 - Hányszor szerepel a neved? - az ujjaimon kiszámolom gyorsan. 15 éves vagyok. Szóval 4 -szer de minden évben feliratkoztam tesszeráért így majdnem 16 - szor.

 - 16. - sóhajtok fel és lehajtom a fejemet. Katniss mosolyra húzná az ajkait, de nem sikerül. Megsimogatja, a fejemet aztán még annyit suttog, hogy: "Sose hagyjon el a remény!" És elmegy. Délfelé járhat az idő, amikor úgy döntök ideje hazamennem és elkezdeni készülődni. Colette már a haját csinálja, mert nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Cora folyamatosan magyaráz neki de Colette ügyet sem vet rá. Lefürdöm, hajat mosok, aztán visszamegyek a szobánkba. Az ágyamra ki van készítve az aratás napi ruhám, amit anyától örököltem. Neki is ez volt az első aratásnapi ruhája. Colette pedig az én első aratásnapi ruhámat veszi fel. Magamra veszem a barnás mintás ruhát és belecsúsztatom a lábamat a barna csizmába. A frufrumból hajráfot csinálok és hagyom, hogy a vállamra omoljon a többi része. A tükörhöz fordulok és szomorúan felsóhajtok. Mintha csak anyát látnám.

 - Szép vagy kicsim! - simogatja meg apa a hajamat és nyom közé egy puszit. Colette jelenik meg aratásnapi ruháját igazgatva. Barna hajában egy csatot tett és semmi mást. Elmosolyodom. Idegesen nézi magát a tükörben, amikor kopognak az ajtónkon. Tudom ki áll az ajtó túloldalán. Ocean. A legjobb barátnőm. Három öccse van és egy nővére. Az apja a bányában dolgozik, az anyja pedig ruhákat varr, javít. Az ajtóhoz megyek és kinyitom neki. Ocean szőke haja két oldalra van fogva. Nagyon aranyos.

 - Induljunk! - ragad karon, de a szemében csillog a félelem. Colette utánunk szalad és csatlakozik hozzánk.

 - Találkozunk az aratás után! - intek egyet apának és Corának. Apa felemeli Corát aki mosolyogva integet nekünk. Az orromon keresztül kifújom a levegőt. Mindenfelől emberek érkeznek, és mind idegesnek tűnnek. Colette ujjai az én kezem köré kulcsolódnak. Szerintem miközben odaértünk a Törvényszék elé kiállított színpadhoz eldeformálódtak a kisujjaim. Colette leszakad tőlünk és beáll a tizenkét évesekhez. Ocean és én pedig a tizenöt évesekhez. A polgármester és egyéb fontos személyek elfoglalják a helyüket a színpadon, amikor megérkezik Katniss, Peeta és Effie Trinket is. Ocean az ujjait ropogtatja és hallani lehet hangosan zakatoló szívét. Tehetetlenségem közepette összekulcsolom a kezemet a mellem alatt és várom, hogy elkezdődjön. A polgármester beszédével kezdődik az egész. Ugyanaz a szöveg minden évben. Ásítok egyet és a csizmám orrát kezdem fürkészni. Miután a polgármester befejezi a beszédet Effie Trinket nyomában a két győztessel. Effie a tűsarkújában a pódiumra tipeg és nagy mosollyal az arcán elkiáltja magát.

 - Boldog Viadalt! És sose hagyjon el benneteket a remény! - ennek a nőnek sosem hervad le a mosoly az arcáról? - Idén csak úgy, mint a tavaly nem én fogom kihúzni a neveket! Hanem a két bájos győztesünk! - teszi össze két tenyerét és átadja a helyét Peetának és Katnissnek. Katniss megköszörüli a torkát és a mikrofon elé áll.

 - Mint mindig hölgyeké az elsőbbség! - mosolyog ugyanazzal a kamu mosollyal, amivel megnyerte magának a Kapitóliumot. Kotorászik, egy ideig az üveggömbben végül megfog két ujjával egy cetlit. A szeme elé veszi a lapot és szétnyitja. Átfut a szeme a lapon és hirtelen kővé dermed. Leereszti a karját maga mellé és végig pasztázza a lányokat. Hallani lehet, ahogy nyel, egyet miközben beleszól a mikrofonba:

 - Az idei év női kiválasztottja: Chanel Hebert! - nyögi ki és végre megakad a szeme. Rajtam! Először nem tudom felfogni. Mi? Az én nevem? Szoborrá merevedek és sikítani akarok. Két Békeőr ragadja meg a kezemet és a pódiumhoz rángatnak. Az egész testem remeg, ahogy megállok Katniss bal oldalán. A szeme sarkából rám néz és elsuttog egy sajnálomot. Peeta ránk néz, aztán belenyúl a nevekkel teli gömbbe. Kiránt egyet a sok cetlikkel teli gömbből és szétnyitja.

 - Az idei év férfi kiválasztottja: Nash Solomon! - olvassa fel a nevet. Nash! A volt barátom. Alig két hónapja szakítottunk. Erre most együtt küldenek minket az arénába! Nash kilép a tömegből és Békeőrök kíséretében feljön a színpadra.

 - Meg is volnánk! - tapsol kettőt Effie. - Boldog Viadalt! És sose hagyjon el benneteket a remény! - ahogy elhagyja, a mondatot a szája leesik. Én be fogok menni abba az idióta arénába és élet-halál harcot fogok vívni! Békeőrök kísérnek minket egy szobába és ránk zárják az ajtót. Nincs, időm sírni mivel a családom máris berohan az ajtón. Cora és Colette a nyakamba ugranak és összekönnyezik a ruhámnak a váll részét. Colette remeg a karjaim között. Megsimogatom, a buksiját majd apához megyek. Apa zavarodottan néz. Lejátszódik előtte, amikor elbúcsúzott Conortól. Belevetem magamat a nyakába.

 - Nem lesz semmi baj. Vigyázz a lányokra! - suttogom a fülébe. Apa eltol magától.

 - Ne köss szövetséget a hivatásosokkal! - most már eltör a mécses. - Chanel! Próbálj meg nyerni! - simogatja meg a hajamat és még mondani akar valamit, amikor két Békeőr kirángatja őket a szobából. Már éppen sírva a földre rogytam volna amikor Ocean belép az ajtón.

 - Chanel! Én nem fogok búcsúzkodni mivel, tudom, hogy vissza fogsz jönni! Ígérd meg, hogy visszajössz! - Ocean már kiabál. Bólintok. Ocean gyorsan megölel és a Békeőrök már ki is rángatják a szobából.

 - Én fogom megnyerni a hetven-hatodik Éhezők Viadalát! - suttogom magam elé. A vasútállomás felé menet Effie egész úton trécsel. Nem áll be a szája. Végig kamerák vesznek, én pedig letörlöm az összes könnyemet, hogy a Kapitóliumban ne lássák, hogy sírok. A Békeőrök felraknak a vonatra, ami egyből becsukódik és elindul a Kapitóliumba. Egy szobába megyünk ahol mindenféle étellel megrakott asztalok roskadoznak. Végighúzom a kezemet az egyik asztalon.

 - Gondolom, mondanom sem kell, hogy Chanel mentora Katniss lesz Nash mentora pedig Peeta! - magyarázza Effie én pedig úgy teszek, mintha figyelnék rá. - Most menjetek, fürödjetek le és nézzétek meg a kabinotokat. Majd vacsoránál találkozunk! - azzal sarkon fordul és elhagyja a szobát. Katniss végighúzza kezét a karomon és Peeta kezét megfogva kimennek a kabinból. Érzem Nash pillantásait az arcomon, de megmakacsolom magamat és megkeresem a kabinomat. Lezuhanyozom aztán a szekrényből kiveszek valami ruhát. A hajamból kibontom a fonást és átfésülöm. Még egyszer megmosom, az arcomat végül kimegyek vacsorázni. Peeta, Haymitch, Katniss, Effie és Nash már az asztalnál ülnek és esznek. Szedek magamnak egy kis levest és én is falatozni kezdek. Vacsora után átmegyünk egy másik helyiségbe, hogy visszanézzük az aratásokat. Felhúzom a kanapéra a lábamat és átkulcsolom a kezemmel. Az első körzetből egy 17 éves körüli lány elindul a pódium felé, amikor egy barna hajú lány kipattan a tömegből és önként jelentkezik.

 - Miért jelentkezik ez a kislány helyette? - mutatok a képernyőre.

 - Mert hivatásos. Ez a dolga. - magyarázza meg Katniss. Tovább nézzük az aratásokat, amikor a kilencedik körzethez érünk, eltátom a számat. Egy 12 éves lányt sorsolnak ki és mellé egy 18 éves fiút, de önként jelentkezik a fiú helyett egy másik.

 - Mi a neved? - kérdezi a ciklámen hajú nő a fiútól.

 - Geraint Stafford vagyok és megígértem a húgomnak, hogy ha kisorsolják, önként jelentkezem, hogy vele mehessek. - elmosolyodom a fiún. Ez elég aranyos tőle. Végül jön, a mi aratásunk aztán befejeződik és elsötétül a képernyő. Effie közli, hogy holnap egy nagy- nagy-nagy nap vár ránk és keljünk korán. Álmosan a hajamba túrok és elindulok a kabinomba. Holnap hosszú és tényleg nagy napunk lesz!